A kirándulást megelőző napon Eső Isten áztatta Debrecent. Adott volt a kérdés: másnap bőrig ázom, vagy az égiek megkegyelmeznek? Hála a felhők felett lakozónak, a második változat jött be. Ugyan messze maradt a tökélytől, de azért a nap is néha-néha előbukkant a szürke, vastag párapaplan mögül.
Az indulás még borongós reggelen történt. Az úti cél Borsi volt, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. Útközben csodálhattam a felhőt pipáló Tokaj-hegyet, a Zemplén-hegység csúcsainak felhőkkel történő szemérmes takarózását, a völgyekben hömpölygő sűrű köd hullámzását.
Debrecen – Tokaj – Sárospatak útvonalon haladva, a sátoraljaújhelyi határátkelőnél léptem (akarom mondani: gurultam át) Szlovákia földjére (ilyenkor mindig apám megjegyzése jut eszembe: „Nem Szlovákia, hanem Felvidék.”).
Minden uniós szabad határáthajtásnál régi emlékek villannak be. Akkor még marcona határőrök, vámosok állták utunkat. Perceken keresztül szigorú arccal, fontoskodva, akkurátusan ellenőrizték okmányainkat, csomagjainkat. Pedig csak a baráti Magyarországról a szocialista blokk még barátibb Csehszlovákiájába szerettünk volna átjutni. Ellenőrzés címszó alatt volt akkor minden: az utolsó alsónadrágig kipakoltatták a táskákat, vetkőzőfülkében pucérra vetkőztették az idegesen viselkedőket, mert szentül meg voltak győződve, hogy azok rosszban sántikálnak, pedig csak a frász kerülgette őket.
A határátkelő épületei most is állnak. Nem bontották le őket. Mintha az illetékesek nem bíznának a határok szabad átjárásának jövőjében. Igaz, az építmények lepusztulva, kizsigerelve árválkodnak, de ott állnak mementónak vagy fenyegetésnek.
Borsi a határátkelőtől mindössze három kilométerre található. A falu egyetlen nevezetessége a reneszánsz stílusban épült Rákóczi kastély. Laczkó Lajos, a borsi II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás elnöke fogadott. A kastély előtti nagyméretű Rákóczi mellszobornál kezdte az épület bemutatását. Elmondta, hogy a szobrot 1969-ben készítették, állították ki. Sajnos, tavaly március elsején a szobrot levágták, feldarabolták és elvitték. Az anyaország nagylelkű, ötmilliós támogatásának köszönhetően a szobor újra elkészült és helyére került.
Az U-alakú kastélyt 1579-ben építették. 1616-ban került a Rákócziak tulajdonába. Az 1630-as években kibővítették. 1676. március 27-én itt született II. Rákóczi Ferenc. Ennek emlékére a kastély emeletén emlékszobát alakítottak ki, ahol látható az a bölcső, amiben a kis fejedelmet ringatták és egyéb más, eredeti relikvia.
A Rákóczi szabadságharc bukása után hányattatott sorsa jutott a kastélynak. Gazdái gyakran váltották egymást. Az évszázadok során állapota leromlott. A XX. század elején a keleti szárnyat le is bontották. Az 1940-es években került sor az első felújítására. Múzeumot is terveztek az épületbe, de a II. világháború harcai miatt erre már nem jutott idő.
A világégés után Borsi visszakerült Csehszlovákiához. A kastélyban lakásokat alakítottak ki, aztán a hetvenes évekig raktárként hasznosították. Akkor megtörtént az épület kiürítése és elvégezték a legsürgetőbb állagmegóvásokat. 2000-ben kezdődött a kastély renoválása, ami a mai napig tart. Finanszírozását a magyar állam vállalta, valamint a felújítók uniós forrásokat vontak be. 2005-ben több helyiséget rendbe hoztak. Rá egy évre a születés emlékszobája készült el. Azóta látogatható.
Három évvel ezelőtt már jártam a várban. Sajnos, sok változást nem tapasztaltam. Lassan halad a munka. Valószínűleg az anyagiak szűkös volta lassítja a felújítást. Azért jól láthatóan újabb kiállítási termek kialakítása folyik, ahol népi eszközök és vallásos festmények kiállítását tervezik.
Somogyi Ferenc
Képgaléria ITT
Új hozzászólás