- Itt van Amerika! – kiálthatott volna fel Kolumbusz, ha tudta volna, mit fedezett fel. Ráadásul – mint tudjuk – nem is a szárazföldig jutott, hanem csak Bahamákig. Az Újvilág föld nem is róla kapta nevét, hanem Amerigo Vespucciról, aki Kolumbusz második expedíciójának navigátora volt. Később az utazásokról könyvet írt, amiben Újvilágnak nevezte el. Talán az írás hatására, a földet 1507-től keresztneve alapján kezdték nevezni.
A történelemkönyv e fejezetét akár át lehetne írni, mert egyre több bizonyíték árulkodik Amerika korábbi felkereséséről. Hogy miért nem teszik meg? Egyetlen oka van: a korábbi felfedezők nem tudták, hova jutottak.
Amerika felfedezése valójában már negyvenezer évvel ezelőtt megkezdődött, amikor az ember a Bering-szoros befagyott jegén átkelt Ázsia keleti területeiről az alaszkai partokra.
Majd jelentős ideig nem történik semmi.
Az első középkori feljegyzés a hetedik századból való. Szent Brendan ír püspök; a Navigatio című középkori krónika tanúsága szerint bőrből készült csónakon Írországból indulva átkelt az Atlanti-óceánon Amerikába. 1976-77-ben a Brendan expedíció bizonyította, hogy a korabeli forrás információja nem légből kapott volt. A hajdani leírás alapján egy nemzetközi csapat, ír vezetéssel marhabőrből megépítette a hajómást, és átkelt az óceánon. Mivel az út során voltak problémák, két részben zajlott az utazás. A hajó egy ideig Izlandon vesztegelt.
A vikingek újból az ismeretlenbe kalandoztak. Amerika viking felfedezése a 10. században kezdődött, amikor a hajósaik felfedezték és gyarmatosították az Atlanti-óceán északnyugati partmenti vidékét, így Észak-Amerika egy részét is. Amerika vikingek általi felfedezésének történetét a sagákból ismerjük. Ezek szerint kb. 986-ban Bjarni Herfjolsson Izlandról Grönlandra akart eljutni, de eltévesztette az irányt, és egy teljesen ismeretlen partot pillantott meg. Bár nem szállt partra, felfedezésének hírét elvitte honfitársainak, akik közül Leif Eriksson valószínűleg 992-ben elindult, hogy felkutassa az ismeretlen földet.
A vikingek grönlandi tartózkodása 500 évig tartott. Akkortájt az észak-amerikai telepek kicsik voltak és nem alakultak át tartós településekké. Bár a viking hajósok számtalan alkalommal megfordultak az amerikai partvidéken, nem telepedtek le.
Nemcsak Amerika felfedezése izgatta a tudósokat, hanem a földrészről kiinduló korai migráció is. Kon-Tiki volt a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és felfedező épített és használt 1947-es expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a gyakorlatban bizonyította, Kr. u. 6. században primitív eszközökkel is át lehetett kelni a Csendes-óceánon. Dél-Amerikából Polinéziába hajózott.
A tutaj neve, Kon-Tiki az inka Napisten, Virakocsa nevének egy változata.
Korabeli spanyol képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok szájhagyománya alapján Heyerdahl és öt társa megépítette a balsafa tutajt. 1947-ben százegy napos utazás után érkeztek a szigetcsoporthoz. Az út nyolcezer kilométeres távja során bebizonyosodott, hogy a tutaj és az alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a tengerészeti szakértők hitték.
Ugyan nem tudományos bizonyítás, ám annál komolyabb sportteljesítmény volt Rakonczai Gábor Atlanti-óceáni útja. 2012-ben egy speciális kenuban átevezte magát Amerikába.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás