Hazánkban, erősen vitatható politikai döntések miatt, gyógypedagógus hiány lépett fel. Az Európai Unió az iskolai szegregáció felszámolását sürgető intézkedése miatt szinte teljesen megszüntették a fogyatékkal élők speciális képzését, iskoláit, tagozatait.
A sérült gyermekeket integrálták az ép tanulók osztályközösségeibe. A fenntartók az új szervezeti felállásban is kötelesek gondoskodni szakos ellátásról. Az iskolák az új jövevényeket szívesen fogadják, hiszen jól jön költségvetésüknek a fogyatékkal élők után járó háromszoros normatíva. A szíves látás azonban eddig tart, azután az újonnan érkezettek csak gondok forrásai.
Az új Köznevelési Törvény kötelezően írja elő az integrált gyermekek gyógypedagógiai ellátását. Ez csupán hellyel-közzel valósul meg. Oka a gyógypedagógus hiány. Míg működött a megyénkénti néhány speciális iskola, tagozat, az eltérő tantervű nevelés-oktatásra elegendő számú szakember állt rendelkezésre. Az eltérő tanterv a fogyatékkal élő gyermekek sérüléséhez, képességeihez igazított tanterv volt, míg manapság ők is kénytelenek a normál gyermekek számára rendszeresített tanterv szerinti tananyagot elsajátítani.
Az uniós nyomásnak engedve, valamint rosszul értelmezett takarékosság okán felszámolt speciális intézményekből az ország kétezer iskolájába kerülő rászorulók ellátása közel sem megoldott. Az intézmények a nagyobb településeken még képesek a státuszokat feltölteni, de a kisebbeknél ez reménytelen próbálkozás.
Az áldatlan helyzeten a Pedagógiai Szakszolgálatok segíthetnének, ám ott ugyanolyan helyzet alakult ki, mint az iskolákban. Kevés eredménnyel keresik a gyógypedagógusokat. A Pedagógiai Szakszolgálatok működéséről alkotott, 2013-ban életbe lépett törvény, az addigiaknál több gyógypedagógus alkalmazását írja elő. A törvény szerint gyógypedagógusnak kell irányítania a szakértői bizottság munkáját. Ez a szakember mással már nem foglalkozik. A többiek vizsgálatokat, habilitációt végeznének, ha akadna jelentkező a feladatokra. A szolgálat gyógypedagógusait terepmunkára is kirendelik. A szakszolgálat illetékességi területén kötelesek szakellátást biztosítani. Kevés a speciális tanár, sok az iskola. A helyzetből következően gyakran a minimumellátás is alig valósul meg. Semmi hatása a heti egy-két órás foglalkozásoknak, ezért a tevékenység jelképes. Arra elegendő, hogy teljesítettként kipipálják a feladatot, javítsák a statisztikát. Egyetlen eredménye a gyógypedagógusok kizsigereltsége, gyors kiégése. Menekülnek az embertelen terhektől.
A honi gyógypedagógiai tanári képzés nem tart lépést az igényekkel. Az országban egyedül az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán folyik gyógypedagógus képzés. A felvehetők száma limitált, az igényeket meg sem közelítő. A továbbtanulni szándékozók között népszerű felsőfokú intézmény, minden évben többszörös a túljelentkezés, azonban nem elég a kibocsátott létszám, sőt tendencia a diplomát szerzők iskola utáni azonnali pályaelhagyása.
Ezért örömteli hír, hogy a Debreceni Egyetem hajdúböszörményi Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán idén szeptembertől gyógypedagógiai tanárképzés indul. Nappali és levelező tagozaton negyven hallgató kezdheti meg tanulmányaikat. Ha a vártnál komolyabb igény keletkezik, akkor a következő tanévre akár száz diákot is felvesznek. Az egyetem kezdeményezése segíthet a gyógypedagógus hiány enyhítésén, bár hatása fél évtized után kezd majd érződni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás