Magyarország fokozatosan sodródott bele a második világháborúba. A Trianon utáni revíziós politika a háború kezdetére kezdett „beérni”.
A német segítséggel visszatért területek miatt az ország egyre inkább elköteleződött. Nem kerülhette el a háborúba lépést. A magyar kormányok igyekeztek kitolni annak idejét, de amikor Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, várható volt, hogy benyújtja a számlát. A honvédség vezérkarának németbarát része szorgalmazta a nácikkal történő együttmenetelést, a józanabb erők odázták volna, hiszen a hadsereg nem készült fel a háborúra, fegyverzete korszerűtlen volt.
Álljon itt a Vezérkari Főnökség 1941. május 6-i beszámolója a honi repülőgép-állományról. A honi légierő 536 repülőgépet számolt, ebből 363 harcigép: vadász gyakorlógép 12, kivonuló vadászgép 162, bombázó gyakorló 15, bombázó kiképző gép 8, kivonuló bombázógép 48, közelfelderítő kivonuló gép 13, légvédelmi célvontató gép 5, ejtőernyős szállítógép. A vadászgépek egy része kétfedelű CR-32-sek, a bombázók Caproni Ca-135-sök. Régen elavult harceszközök. Ezek a gépek alkalmatlanok voltak az ország légterének védelmére, támadó műveletben pedig könnyű prédái a légvédelemnek.
A német támadás napján Magyarország lezárta Szovjetunióval közös határát. Határvadász alakulatokat vezényeltek a helyszínre. A határon azonban nyugalom honolt, határincidensek sem történtek. Egy-két vöröscsillagos gép sértette meg a magyar légteret, de valószínűleg navigációs hiba miatt. Szovjetunió ügyelt arra, hogy legalább ezen a szakaszon nyugalom legyen. Nem hiányzott neki még egy támadó ország hadserege. Június 23-án Molotov külügyi népbiztos Faraghó Gábor nagykövetnek kijelentette, a Szovjetuniónak nincsenek ellenséges szándékai Magyarországgal szemben.
Ez a nyugalom zavarta a honvédvezérkar németbarát főtisztjeit. Együtt kívántak menetelni a győzelmet győzelemre halmozó németekkel, de Hitler nem sietett a felkéréssel. Így érkezett el június 26-a, Kassa bombázásának napja.
Tizenhárom órakor Heringesnél települt magyar légvédelem három kétmotoros gépet észlelt. A gépek típusát nem ismerték fel, felségjeleket nem láttak. A beázott telefonvonal miatt nem tudtak riasztani. A bombázókötelék alacsony magasságban egyenesen átrepült Kassa városa felett és 13:07 órakor teljes bombaterhét ledobva, éles bal fordulóval távozott. A várost védő gépágyúk a támadás teljes váratlansága miatt csak néhány lövést tudtak leadni, a gépeken találatot nem figyeltek meg – az egyik bombázó azonban feltehetően műszaki probléma miatt rendszertelenül szórta le terhét, az egyik bomba Enyickén, a szomszédos falu szélén csapódott be.
A Bükkábrányban állomásozó vadászszázadot riadóztatták, de a felszálló Fiat CR-42-sek csak megközelíteni tudták a távozó gépeket. A Kárpátok felett két magyar vadászrepülőgép megkísérelte elfogni a távozó köteléket, azonban a bombázók ekkor felgyorsítottak és a felhőrétegbe emelkedtek, ahol a lassú, kétfedelű, nyitott kabinos Fiat CR-42 típusú magyar vadászgépek nem tudták követni őket. A legkisebb megközelítési távolság mintegy 1000 méter volt, a bombázók típusát ekkor sem sikerült azonosítani.
Kassára összesen 29 db (még egy a szomszéd falura) légibomba hullott, amelyek a 100 kg-os méretkategóriába tartoztak. A támadás a városban 32 halottat követelt, az áldozatok között 7 postás és 8 katona is volt, a súlyos sérültek számát a források 60 főre teszik. A 30 db légibomba közül kettő nem robbant fel. Mindkettő szovjet típusú, 105 kg-os, légcsavar biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbomba volt.
Aznap a magyar-szovjet határszakaszon erősödött a légitevékenység. Több szovjet repülő is berepült a magyar légtérbe. Bombatámadás érte Munkácsot is, Tiszaborkútnál pedig három szovjet vadászgép a körösmezői gyorsvonatot támadta. A vonat támadása egyértelműen az oroszok számlájára írható, ám a két város bombázói a mai napig ismeretlenek.
A Bárdossy-kormány nem sokat habozott. Nem várta meg a támadások kivizsgálásának eredményét, hanem másnap a parlamentben bejelentette a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval.
Mai napig tisztázatlan bombázás következménye lett Magyarország második világháborús szomorú, veszteségteljes szereplése.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás