Gúta (szlovákul: Kolarovo) a Kis-Duna és a Vág találkozásánál található, csallóközi kisváros. A település kimondottan módos. Gazdagsága a búzának köszönhető. Gúta és környéke különlegesen kedvező gabonatermesztési adottságait már az őskor embere is felismerte. A település története szorosan összefügg a malomipar fejlődésével, a lisztgyártással. Nem meglepő, hogy jelenleg is sok kisebb-nagyobb malom működik a közigazgatási határon belül.
A vidéken emberemlékezet óta búzát termesztettek, dolgoztak fel. Az őrlés leghatékonyabb módjának a víziőrlés bizonyult.
Az úszómalom két fahajó összeépítéséből áll. A két hajó között dolgozott a kerék, mely meghajtotta az őrlőberendezést. A nagyobbik dereglyére telepítették az őrlőművet. Ez az oldali hajó állt a parttal párhuzamosan, ahonnan pallón cipelték be és ki a zsákokat. A hajók orrai a vízsodrással szemben álltak, késői jégzajlást megtörve vagy uszadékok megakadásának elkerülésére.
A hajómalmokat a vízen rögzítették. Korábban partról kötelekkel, később vasmacskákkal is lehorgonyozták az alkalmatosságokat, minimálisra csökkentve a malom elszabadulásának lehetőségét. A hajómalmokat csoportosan, ún. malomrévekben- vagy állomásokban voltak kikötve úgy, hogy mindegyik friss vízáramhoz jusson. Egy-egy révbe 5-12 malmot osztottak be. Tavasszal „bekötötték”, ősszel „kikötötték” és telelőre vitték azokat.
Rajnán őrlő malomról 840-ről, dunairól 1292-ről szólnak az első források. A Vág folyón a XV. században jelentek meg. Még a második világháború idején is őröltek hajómalmok a Kis-Dunán.
Az utolsó működő hajómalom Túrócszentmártonban (Martin) látható. A Gútán kiállított hajómalom rekonstrukció. Oktatási jelleggel készült.
Európa leghosszabb (86 m) fahídján juthattam a malomhoz. Kis ipari kiállítással és állatparkkal bővített nézni valókkal vendégvonzó kulturális együttest alkottak. A ’30-as évekből származó, szövőgépeket meghajtó motorok, annak a ritka technológiai eljárásnak részei voltak, amellyel a világon először, géppel szőtték a halászhálókat.
Az állatpark háziállatai simogathatók, etethetők. Szabadon tartva, bárki hozzájuk mehet, érhet, cirógathat. A szamár is inkább tűnt kezes báránynak, mint mindenkit felrúgni kész patásnak. Három gyönyörű paripa (arabs telivér, nóniusz, lipicai) biztosította a lovaglási lehetőséget. A vietnámi csüngőhasú disznó vályújából nyugodtan lakmározta a maradékot egy jól megtermett patkány.
Mindezeket nyugodtan megnézhettem, mert a hajómalom csak óránként volt látogatható.
Cikkem végén azért megjegyzem, az írásbeli és szóbeli tájékoztatás példásnak bizonyult, de a magyar nyelvű (az angollal összevetve) sokkal rövidebbre sikeredett, az idegenvezető hölgy pedig, a szinte tiszta magyar lakosságú városban, s tudva, hogy Magyarországról érkeztem, ismertetőjét csak szlovákul hadarta el. Elnéző mosollyal hallgattam a nekem ismeretlen nyelvű tájékoztatást, ettől pedig a hölgy annyira zavarba jött, hogy dadogni kezdett. Ez nekem elégtétel volt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás