FIFA: a megvalósult futballdisztópia

Csalódott katari drukkerek  Fotó: AFP

Katar 2022: már az előkészületek során sejteni lehetett, hogy ez a világbajnokság merőben más lesz, mint az eddigiek.

Alapvetően forgatta fel a futballvilágot maga az időpont is, hogy ősz végén – télen kell majd az egyik, négyévente megrendezett, legnagyobb médiaeseményt lebonyolítani. A németek tiltakoztak, az angolok szintúgy, az irániak nem éneklik a himnuszukat – így lesz a futballból politika.

Haladjunk sorjában, és egy kicsit tekintsük át, miért is állja meg a helyét az az álláspont, amely szerint a világsajtó már jóval a megnyitó előtt minden idők legvisszataszítóbb vb-jeként tartotta számon a katari eseményt. Összesen nyolc helyszínen építettek stadionokat, amelyekben jelenleg is zajlanak a korántsem szokványos válogatott mérkőzések. Nyolc olyan helyszín, amelyek egy része statikus aréna, másik fele pedig hordozható, szétbontható, újraépíthető darabokból készült, és több tízezres nagyságrendű építőmunkást igényelt. Többségében távolkeletieket. A katari sejkbirodalom a biztonságra pedig erőbefektetést fordított, ami szinte a nullával volt egyenlő. A nemzeti és vallási büszkeség nem engedte nekik, hogy a távolkeleti, többnyire nepáli, nyelvet is alig beszélő vendégmunkások (akik egyébként börtönszerűen elzárva élnek és éltek a vb-városokban) számára biztosítsák a feltételeket, ezzel becslések szerint csaknem nyolcezer munkás életét követelve. Bőséggel akadt azonban keret a totálisan hiteltelen fizetett szurkolókra. Azokra, akik burnuszban parádézva, más nemzetek zászlóit magukra öltve vonultak a stadion környékén, megpróbálva elhitetni a média naivnak vélt követőivel, hogy nekik bizony közük sincs az arab világhoz, csupán kedvenc országuk biztatására érkeztek. Épp olyan komolyan vehetetlenek voltak ők, mint a katari nemzeti színeket magukra öltve, fejüket össze-vissza értetlenül forgató, fizetett szurkolók, akik nevetségesen amatőr módon próbálták utánozni az izlandiak legendás két dob-egy taps rigmusát.

Ha pedig már vallási erőszak, amit a korábbiakban is említettünk, mit is jelent, hogy egy erősen muszlim hitű ország kapja meg a vb szervezési jogát!? Alkoholtilalom. Legalábbis addig, amíg a közvélemény fel nem lázadt ez ellen a döntés ellen. Kérem, nem túl hiteles az a hozzáállás, amikor az alkoholt állítólag megvető muzulmán szervezők nyíltan, nagy dobra verve tiltják be az egyébként a stadionok környékén szabadon árusított alkoholos italok forgalmazását. Végül természetesen némi engedménnyel álltak az érkező szurkolókhoz, számukra buliszigeteket kialakítva, de a stadionok továbbra is tilalom alatt állnak. Hasonlóan jogos felháborodást keltett az a kijelentés, amely szerint a nők jogai, jelenléte korlátozva lehetett volna a mérkőzéseken. Hatalmas és ironikus pofon volt tehát Katarnak, amikor a FIFA több női játékvezetőt is delegált a rendezvényre, majd végül büszkén jelentették be a rendezők: jöhetnek nők is. Jöhetnek? Megengedjük? Alighanem természetesnek kellene lennie, hogy nemtől függetlenül beengedjük a drukkereket. Ennek kapcsán pedig jogos a párhuzam, amikor azt mondjuk, felháborító, hogy elvárják, hogy az érkező nyugati szurkolók alkalmazkodjanak a mohamedán normákhoz, a bevándorlást jelentősen elszenvedő Németországban, vagy Svédországban pedig kötelessége a kereszténységnek eltávolítani a templomok tetejéről a keresztet, mert az sérti az arab világ vándorait. Mindezt Gianni Infantino is tetézte, amikor a megnyitóünnepélyen arabnak, katarinak, melegnek, hátrányos helyzetűnek vallotta magát egy napra, majd közölte, akár még Észak-Koreába is kész lenne elvinni a vb-t, majd igen erőteljes szidalmakkal illette a németeket a 2006-os világbajnokság megrendezése miatt és a botrányokért Nyugat-Európát kárhoztatta. Disztopikus elmebaj, amely előrevetíti, a FIFA legkorruptabb emberének ideje jó eséllyel lejárni látszik. A futball, a világ legnépszerűbb sportágának totális meggyalázása, ellehetetlenítése történik jelenleg a szemünk előtt, a már oly sokat – jogosan – kritizált modern eszközökkel, illetve a média jelentős közbenjárásával.

Apropó, korrupció. A pénz nagy úr, természetesen a dúsgazdag és futballhoz aligha konyító Katarban is. A környezetvédelem címszó alatt kidobott dollármilliárdok úgy tűnnek el, mint Petőfi a ködben. A hazugságok pedig úgy forognak szájról szájra, mint Soós Imre a körhintán. Környezetvédelem? A nyári, sivatagi hőséget kiküszöbölve légbefúvókat telepítettek a stadionokba, amelyek 18 fokot generálnak, mindeközben LED-fénysorokon fut a reklám: mentsük meg a bolygót! A szurkolók számára fenntartott konténerekben sehol légkondi, de az erre fordított tömérdek pénz vándorol a zsebekbe, a kalifa kormányának vagyonát gyarapítva. Legalábbis még tovább, hiszen a biztonsági előírások botrányos megszegéséből már jócskán kaszált a katari államvezetés.

No, persze mielőtt azt hinnénk, hogy csak a felsővezetés dilettantizmusa teszi botrányvilágbajnoksággá a 2022-est, jegyezzük meg, a játékvezetői ámokfutás is tiszteletet érdemel. A vérző orral, fájdalomtól vonagló kapus láttán is tovább engedett játék, a lehetetlen lesítéleteken, a már-már kegyetlenül durva futball feletti engedékenységen, szabadrúgásokon túl már csak hab a tortán az az eszméletlen mennyiségű hosszabbítás, amelyet már rögtön az első mérkőzéseken felhalmoztak a bírók: átlagosan 9 (!!!) percnyi hosszabbítást jeleznek a találkozók végén, amelynek csúcsa az Anglia első mérkőzésének félidejében, Irán ellen felmutatott 14 (!!!) percet jelző tábla. A sérülésekhez pedig csupán annyit, hogy már az első körben túl sokszor láttuk a hordágyat a pályán, többek között a Hollandia – Szenegál, vagy az Anglia – Irán meccsen, vagy épp az USA – Wales összecsapáson.

Hogy mégse negatívan zárjuk a gondolatmenetet, hadd emeljek ki két olyan jelenséget a világbajnokságról, amely a szervezőktől és a FIFA-tól teljesen független, csupán az emberi jóérzés és az emberfeletti képességek csodálatos produktuma. Elsőként a mexikói hálóőr, Guillermo Ochoa parádés teljesítményéről essék szó! A dél-amerikai kapus kifogta Lewandowski büntetőjét a lengyelek ellen. Az egyébként válogatotton túl nem kimondottan sziporkázó Ochoa a vb-k nagyágyújává nőtte ki magát csaknem nyolc esztendő alatt, hiszen a 2014-es brazíliai szereplése után 2018-ban Oroszországban is kivívta a futballvilág tisztes elismerését, majd idén, 2022-ben is bizonyította rögtön első mérkőzésén, hogy ő bizony a
vb-k bevehetetlen hálóőre, a Grosicsot, Robinsont, Yashint idéző, emberfeletti védéseivel.

A másik üde színfolt egyértelműen Japán a világeseményen. No, nem csupán azért, mert a szivárványpropagandát továbbra is kínosan, izzadtságszagúan erőltető Németországot fordítással győzték le, de sokkal inkább azért kiemelendő a szigetország válogatottja, mert példát mutatnak emberségből. A játékosok makulátlan rendben, kitakarítva hagyják maguk után az öltözőt, sőt, még origamit is hajtogatnak meglepetésképp a helyszínieknek. A szurkolók pedig összefogva gyűjtik a lelátó szemetét, kitakarítanak maguk után. Hiába, keleti ország, egyedülálló precizitás, rendszeretet.

Mindettől függetlenül nem mehetünk el a tény mellett, hogy ez minden idők legborzasztóbban szervezett, legbotrányosabb és legkínosabb világbajnoksága. A japánok talán valamit előre is vetítenek. Nem ártana egy jókora takarítás a FIFA háza táján, hogy efféle elképesztően pénzgyilkos, erőszakos, visszataszító baklövés, mint a katari világbajnokság, soha többé ne ismétlődhessen meg.

Barna Marci

 

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.