Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után a fiatal császár, Ferenc József megszüntette Magyarország addigi viszonylagos önállóságát, birodalmának tartományává „fokozta le”. Önkényuralmi módon, megtorlással, elnyomással uralkodott abban az országban, melyben nem is koronáztatta meg magát (csak 1867-ben, a kiegyezés évében kerül fejére Szent István koronája). A szabadságharc emlékének írmagját is igyekezett kiirtani. Eredményeképpen látszólagos nyugalom honolt az országban, de a lelkekben izzott a parázs.
A szabadságharc vérbe fojtása után három évvel Magyarországra látogatott, majd 1857-ben megint. Ekkor Debrecent is felkereste. A közhangulatra jellemző anekdota szerint, a császárt felültették a város híres ötösfogatára. Kocsisa az országosan ismert Kallós Pista volt. Lassan poroszkáltak a Hortobágy irányába. A fogat mellett ügetett Ferenc József kísérete. Az önkényúr hamar elunta a cammogást. Megfenyegette: leszállítja, ha nem csap a lovak közé. Kallós sértetten hátraszólt:
- Vittem én már nagyobb urat is!
- Kit? – lepődött meg a császár.
- Hát, Kossuth Lajos őfelségét! – azzal megeresztette a gyeplőt, és az öt ló vágtába kezdett.
Lemaradtak a kísérők. Ferenc József pedig nem érezte magát biztonságban. Kicsit remegő hangon érdeklődte a kocsistól: - Hol a kíséretem?
A kocsis katonásan válaszolt: - Elmaradtak a németek!
Nem tudni, valójában megesett-e eset, de az uralkodói látogatás számtalan olyan adoma születését segítette elő, melyek a protestálást, a helyzet és a császár el nem fogadását jelezték.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás