A debreceni városi piacon a kedd gyenge nap. Üres asztalok, kevés árus. Az emeleten szinte senki. Lézengő vásárlók. A kínálat azonban gazdag, mondhatni bőséges.
Nagyszemű eper, pirospozsgás hatalmas kaliforniai paprikák, csípősnek kikiáltott erőspaprika, öklömnyi újhagyma. Az egészséges életvitel elengedhetetlen feltétele a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás, de így élni manapság drága mulatság.
A Központi Statisztikai Hivatal szerint az éves infláció huszonnégy százalék, ezen belül az élelmiszereké harminchat. A piaci kínálat árai hűen tükrözik pénzünk értéktelenedését. Aki komolyabb bevásárlást tervez, minimum egy tízezrest vágjon zsebre vagy vágyainak szabjon határt. A standok között járkálva hajmeresztő árakkal szembesülünk. Paprika kilójáért általában 1100-1500 Ft fizetendő, paradicsomért is ezres körül. A kaliforniai paprika ára lassan egy ökör árával vetekszik. Kétezer alatt fölösleges keresgélni. Hiába az eperszezon, a gyümölcs ára alig csökken. Még mindig 1600-1800 Ft. A tojás ára sem akar mérséklődni. Húsvét környékén feltornázta magát 80-90 Ft-ra, azóta tartja magát, pedig bőséges a felhozatal.
Az eladók az áremeléseket a megnövekedett költségekkel magyarázzák. Ami igaz, csakhogy az áruk többségét a nagybani piacról szerzik be. Már oda jelentős árral szállítják az eladandókat. Az egy helyről beszerzett áruk miatt az árusok árai között nem jelentősek a különbségek. A piacról lassan elmaradoznak az őstermelők, akik maguk termelik meg, értékesítik termékeiket. A zöldségek, gyümölcsök nem kereskedelmi láncolaton jutnának a vevőhöz, hanem közvetlen a termelőtől. A kereskedelmi lánc minden tagja ráteszi a maga hasznát, s gyakran előfordul, hogy mindenki jól jár, csak az előállító nem. Csökkenti esélyüket a külföldről fillérekért behozott árumennyiség is. Talán ez is oka, hogy egyre kevesebben gazdálkodnak. Az arány szinte hihetetlen, a lakosság alig hat százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, állítja elő megélhetésünkhöz elengedhetetlenül szükséges élelmiszereket.
Akik egészségesen szeretnének élni, a halak nem hiányozhatnak étrendjükből. Csak az is borzasztó drága. A szeméthalnak számító ezüstkárász kilója is 1600 Ft körül mozog. Már, amikor kapható, mert legolcsóbb halként viszik, mint a cukrot. A busaszeletek ára már kétezer fölött jár, pontynál a háromezret közelíti, a harcsa pedig lassan ötezer.
Húsvásárlás esetén ugyancsak mélyen zsebünkbe kell nyúlni. Sertéstarja már 2100 Ft. Karajé, combé közelíti a kétezret. Szárnyastermékeknél sem vígasztalóbb a helyzet. Tulajdonképpen majd mindegyik ára ezer forint fölötti. Van, ahol a csontos csirkemell a kétezret közelíti, kacsacomb 3500 Ft, és így tovább. Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy a húsok árai most tetőznének.
A standok és pultok előtt, főleg az idősebb vásárlók, hosszasan nézelődnek, tájékozódnak, pénzüket számolják. Egyáltalán nem ritka, hogy húsz-harminc deka húst kérnek. „Legnépszerűbb” hústermék a csirke far-hát, mert az ára rögzített. Nincs az a mennyiség, ami hamar el ne fogyna. Volt néni, aki öt deka párizsit kért, más vásárló fél szál kolbászt vagy megint más egyetlen virslit.
A keresetek, nyugdíjak nincsenek arányban az emelkedő árakkal. A pénz egyre kevesebbet ér. Az infláció sokakat a szegénységbe lökött, megélhetésük egyre több lemondással jár. Az egészséges életmód meg egyre inkább ábránd.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás