Az egyik standon hegyekben állt az alma. Fajtáikat tekintve Idared és Jonatán (nem tudom, honnan származhattak, mert a szabolcsiak még elég savanykásak, mert még érésben vannak), bizony elég drágán kellették magukat. Attól függ, hogy a vevők mire pislantottak először, komorult, vagy derült az arcuk. Rosszkedvük oka az ártáblákon olvasható számok, derültségre pedig a RTL Klubon futó Szulejmán sorozat posztere adott okot. Egy ideje már verem a klaviatúrát, de az alma és Szulejmán összefüggésére nem jöttem rá. Lehet, úgy halok meg, hogy a választ nem fogom megtudni?
Idősebb hölgy panaszkodott tojást árusító ismerősének. A másik tojásárust vette a nyelvére. Elmondta minden rossznak: durva szavakat használ, a nők alakját cikizi, szidja a rendszert.
- Csúnyán beszél, de szép az áruja – összegezte végül véleményét.
A piacon szilvadömping. Gyümölcskínálatban jelenleg a legolcsóbb. A százötven forintos árat már sokallják a vevők. Koros hölgy érdeklődött az egyik árusnál: - Tessék mondani, van még szilvája?
Mire az árus: - Az nincs. Már csak a feleségem szeme alatt találhat.
Befőzéshez öt kiló sárgabarackot vettem. Idősebb eladó kérdezte: mi lesz belőle? Mondtam. Kicsit csóválta a fejét, aztán megkérdezte: - Tudja mit válaszolt a székely bácsi erre a kérdésre?
- Nem.
- A kertben szedte a szilvát. A szomszéd átszólt: mit akar belőle készíteni? A bácsi azt mondta: ha a feleségem kórházban marad, akkor pálinka. Ha hazajön, lekvár.
Az utcán
A Dobozi utcai hajléktalanszálló előtt tökrészeg botorkált. Egyik kézfeje kacska, másik karja pedig eltörhetett, mert könyökig begipszelték. Már méterekről ordította: - Kérlek szépen! Kérlek szépen! Kérlek szépen!
Odaléptem hozzá: - Mi a baj, öreg?
- Le-le-lecsúszik a a a nadrá-rágom. Nem tu-tu-tudom megkö-kö-kötni.
A madzagos rövidnadrágja valóban a térdét verte. Felrántottam. A madzagot kétszer megcsomóztam, aztán útjára engedtem. Már a kocsiban ültem, amikor valamiféle „köszönöm”-szerűség hagyta el száját, aztán elterült, mint egy homokzsák. Mire ocsúdtam, éktelenül horkolt. Úgy gondoltam, nincs mit tennem. Nem esik az eső, nincs hideg, senkinek sincs útjában, a hajléktalan szálló kapuja tíz méterre. Hagytam, aludjon békében. De ki segít, ha le kell tolnia a nadrágját?
Totálrészeg férfi tántorgott át a Burgundia utcán, közel a Fórumhoz. Kettőt előre lépett, egyet hátra. Közben karjaival úgy evezett a levegőben, mintha a százméteres gyorsúszás világcsúcsát szeretné megjavítani. Az alkoholistákkal az Isten, mert közel-távol nem akadt kocsi, amelyik testi épségét veszélyeztette volna. A kettőt előre, egyet hátra azonban eléggé lelassította a haladás ütemét. A Kossuth utca felől érkező gépkocsi hullám ugyan már az úttestet kettéválasztó szigeten találta, de azért az egyik sofőr odakiáltott:
- De nagy marha vagy! A csárdásnál kettőt jobbra, kettőt balra kell lépni!
A fényesudvari busz-, troli közös megálló padján rossz öltözékű férfi aludt. Jobboldali elhajlóként feje lassan az ülőkén koppant. Odalépve hozzá, megráztam.
- Avuavaavavaványámnyám – reagált a fekvő.
Újból megráztam, és kérdeztem: - Hé, öreg! Minden rendben?
- Auvavaváamamnyam – nyöszörögte.
Dőlt belőle a piaszag. Tűző napon feküdni, nem fehér embernek való. Meg is jegyeztem neki: - Menj már a hűvösbe (nem búsba)! A napon múmiává aszalódsz.
- Anyányámavaáaavamamnyam.
- Vagy megvárod az utolsó trolit? – poénkodtam, aztán legyintettem. Az embert dinamittal sem lehetett magához téríteni. Hadd aludjon! Lassan rákúszik az esőbeálló árnyéka is, így nagy baja nem lehet. Azzal otthagytam.
Néhány lépéssel arrébb ismerőssel találkoztam.
- Látom, birkóztál az ipsével – mondta köszönés helyett.
- Azt hittem, baja van.
Felnevetett: - Ezen még a golyó sem fog. Az ebola is fehér zászlót fog lobogtatni a tizedik sikertelen kísérlet után.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás