A belváros, ó, a csodás és pezsgő belváros. Mennyi meglepetést tartogat egy rövid séta alkalmával a cívisváros központja. Azonban sajnos nem csupán a kulturális és várostörténeti értékekre kell odafigyelnünk, hiszen lábunk alatt is „szembejöhet” egy-két váratlan élmény.
Az óváros és a Csapó utca környéke valóságos paradicsom a kutyasétáltatók számára a maga nyugodt, panelközti parkok igazi modern szocreál hangulatát idéző környezetével. Néhány napja egy kicsit magam is részesévé váltam a kutyasétáltatás „bájának” – nem először. A házikedvenc kiadott nyomait ugyanis immár nem csupán a füvön vélhetjük felfedezni, hanem a járdát is tarkítják a barna-fekete aknák. Egészen egyedülálló hangulata volt látni, hogy egy-egy otthagyott nyom mellett még jófajta kevert, kommersz szeszesital kiürített üvege is helyett kapott a csendélet hátterében, jelezve, hogy a „környezetépítő” eb gazdája még meg is pecsételte a látottakat és jóízűen fogyasztott a produkcióra egy deka rövidet. Azonban nem csupán ez a környék, amely kedvez az igénytelen, magukon kívül senkire sem odafigyelő, mondhatnám, keményen visszamaradott gondolkodású polgártársaknak. Igen, a Debreceni Egyetemnek az a bizonyos csodálatos parkja…mennyi emlék, élmény, feledhetetlen pillanat, óra utáni feszültséglevezetés, beszélgetés és még sorolhatnám hosszan. És mennyi hajléktalan, elhagyott papucs, joghurtosdoboz, napszemüveg, meg még ki tudja, mi…
Igen. Túlzás nélkül. Amilyen magas minőségű közösségi élet és színvonalas oktatás folyik a Debreceni Egyetem csodálatos, történelmi épületében, az egyetem parkja és környéke annál kevesebb megbecsülésnek örvend. Nemrégiben, amikor a félév véget ért, épp az utolsó adminisztrációk elvégzése után hagytuk el a főépületet. A villamosmegálló irányába haladva egészen kellemetlen, ám korántsem igénytelen csendélet vonta el figyelmemet. Egy kicsit belegondolva és tanulmányozva eredetét, még talán komplett történet is kibontakozhatott volna. A betonon ugyanis egy fél papucs, pár joghurtosdoboz, valamiféle zacskó, napszemüveg hevert egymás mellett, ja, és persze egy stampós üvegcse, meg pár szál tövig elszívott cigicsikk…meg még ki tudja, mi. Debreceni absztrakt csendéletek ezek, amelyek szürreálisan méltatlanok a cívisváros kellemesen pezsgő és barátságos atmoszférájához.
Barna Marci
Új hozzászólás