Megboldogult szüleim komoly reményekkel készültek nyugdíjas éveikre. Kirándulásokat, utazásokat terveztek, bepótlandó mindazt, amit dolgos évtizedeikben kimaradtak. Eljött a munkahelytől búcsúzás könnyes, de várt pillanata…, aztán két hónapra rá az első nyugdíj. Mindennek lehetett nevezni, csak bőkezű állami apanázsnak nem. Nyögdíj lett a nyugdíjból.
A röghöz kötéshez elég volt, de másra nem. Isten véletek kirándulás, utazás, országjárás, világlátás! Kalandtúraként be kellett érni egy piaclátogatással, túrázni a legközelebbi boltba jártak, világlátásban a tévé képernyője segített.
Egy szórólap adta az ötletet. Komoly kompromisszummal, ám végre kimozdulhattak otthonról. A lap kirándulással egybekötött termékbemutatóra invitált. Mindössze másfélezer forint befizetéssel, külön buszon utazva, ebédet, ajándékot kaptak, megnéztek egy-egy nevezetességet. Csupán a termékbemutató négy-öt óráját kellett elviselni.
Szüleim az ilyen utazásoknak rendszeres részvevőivé váltak. Megfordultak Tiszafüreden, Sarudon, Ózdon, Kecskeméten, de a szlovákiai Poltaván is, ahol üveggyárat nézhettek meg. A dolog szépséghibája, hogy a szabadidős programokra már csak röpke egy-két óra maradt, mert a szervezők és a termékbemutató menedzserek hajtották a népet. Egyre türelmetlenebbül és egyre gyakrabban sandítottak márkás karóráikra, mert közeledett munkaidejük lejárta.
Az előadásokon részletesen szóltak a termékekről. Csupa szépet és jókat mondtak. A tömeg nagy része el is hitte. Egyre éghetetlenebb vágyat éreztek a vásárlásra. A termékbemutató végén jött el a pillanat, amikor végre maguknak tudhatták a hőn áhított terméket. Fizettek, mint a katonatiszt – nem is keveset, de vették részletre is. Súlyos tíz- vagy százezreket hagytak a szervezőknél, azok pedig titokban dörzsölték kezüket, hiszen a busz- és terembérlés, az ebéd kifizetése, az előadói jutalék lerendezése után is szép summa maradt birtokukban.
Sokan csak otthon szembesültek a szomorú ténnyel: becsapták őket. A vásárolt termékek a boltokban fele- vagy negyedannyiba kerültek.
Egyszer a szüleim is vettek egy masszázsfotelt, százhetvenezerért. Az elektromos árammal működő masszírozó valóban jótékony hatást fejtett ki. Jómagam is többször kipróbáltam. A „ménkű” akkor ütött be, amikor a vásárlás után egy héttel egy debreceni kirakatban fele pénzért láttam ugyanezt a márkát. Azonnal telefonáltam a szüleimnek. Ők pedig keresték a céget. Megnyugtatták őket: a visszavásárlási lehetőség tizenöt napig érvényes, úgyhogy a határidőn belül vannak. Küldjék vissza a fotelt, a vásárlás dokumentumainak fénymásolatát, és visszakapják pénzüket.
Szüleim úgy is tettek… Aztán vártak, vártak és vártak. Eltelt egy hónap, kettő. A pénz csak nem akart megérkezni. Újra hívták a céget. Kellemes női hang nyugtatgatta egyre idegesebb édesanyámat: küldik a visszajárót. Újabb hónap homokja pergett le a homokórán. Megint telefon. Nyugtatás…, szóval, a cég így szórakozott fél évig. A következő hívásnál anyám velem (újságíróval) kezdett fenyegetőzni. Erre ércesebbé vált az addig dallamos női hang. Hirtelen ígért fűt, fát. Anyám azonban lendületbe jött. Megkereste a fogyasztóvédelmet. Elpanaszolta becsapása történetét. A vonal túlsó végén hallgató ügyintéző nem lepődött meg. Közölte, hogy ezzel a céggel rengeteg baj van. Köszönte a bejelentést, és ígérte az intézkedést. A szüleim hitték is, meg nem is. Én megtettem a magamét, megírtam az esetet.
A csoda két hét múlva esett meg! Pénzt hozott a postás. Éppen nyugdíjfizetés napja volt, így őseim nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a küldeménynek. Készültek a nyugdíjmorzsák átvételére, amikor mondta a postás, hogy annyi pénzhez, amennyit ő hozott, szatyor kell. Azzal leszurkolta a masszázsfotelért kifizetett százhetvenezret.
Azért elgondolkodtató. Mi történt volna, ha nem veszem észre az átverést? Vajon hányan vannak, akik nem is tudják, a termékeket mennyivel olcsóbban lehet szabályozott keretek között kapni? Az utóbbi időben a NAV szigorúbban ellenőrzi a termékbemutatással, -értékesítéssel foglalkozó cégeket. De addig hány embert csaptak be? És mostanáig? Legyünk óvatosak!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás