Tibor ötvenkét éves és egy német tisztítószereket forgalmazó cégnél területi képviselő. Munkája kapcsán időnként plafonon van a vérnyomása.
Ilyenkor relaxálásként, vagy egy ’96-os, idejemúlt vasúti menetrendet nézeget, vagy a közvetlen környezetében megviccel valakit. Péntek délután Tibor éppen hazafelé tartott egy potyára megtett vidéki útról, amikor észrevette, hogy az állatkertből sárga tunikába öltözött közmunkás csoport lép ki a zöldre festett bejárati kapun. A csapatban azonnal felismerte Lacikát, aki munkanélküliként gyakran becsengetett Tiborhoz, hogy elkérje tőle az üzemképtelen, összetört laptopokat, mobiltelefonokat, tableteket. Lacika egyfajta városi aranyásóként kiszedegette ezekből a kis fekete mikroprocesszorokat, amiket aranytartalma miatt kilónként tizenötezerért adott le egy ismerős spannak. Tibor már nyúlt is a mobiljáért, és diszkréten félrehúzódott a céges furgonnal oly módon, hogy azért szemmel tarthassa Lacikát. Rutinosan két papír zsebkendőből gyúrt galacsinnal tömte be orrlyukát, ezáltal a hangja felismeretlenné vált a telefonban. A harmadik csengés után Lacika fogadta a hívást
- Igen… szólt bele kurtán.
- Jó napot kívánok, László! – kezdett a mondókájába Tibor. - Biztos megismeri a hangom, én vagyok az állatkert igazgatója.
- Igen? Parancsoljon igazgató úr! – mondta Lacika megszeppenten.
Egy szívességre szeretném megkérni, László! Tudja, az állatkert költségvetése igen behatárolt. Főleg így évvége felé kell nagyon megfontolnunk, mi a legfontosabb, mire adjuk ki a maradék forintjainkat. Na, most, nekem azt mondták a kollegák, hogy a közmunkások közül ön rendelkezik a legjobb fizikummal. Ezért esett a választásom önre. Arról lenne szó konkrétan, hogy a hat éves hím oroszlánunknak ki kellene a bal felső szemfogát húzni. Sajnos, az altatás nagyon drága mulatság. Így a szakszerű beavatkozástól jelen helyzetünkben eltekintenénk. Ezt, így december táján anyagilag nem engedhetjük meg magunknak. Tehát, be kellene másznia a ketrecbe, fél kézzel leszorítani Killert, mert, hogy így hívják a kis kedvencünket, és egy ügyes mozdulattal ki kellene rántani azt a cudar, rossz fogat.
- De… igazgató úr! Azonnal cafatokra tépne az oroszlán! – dadogott Lacika.
- Á, dehogy! Két kolléga egy-egy puskával a ketrecen kívülről figyelné önt, és baj esetén azonnal beavatkozna. Egyre azért megkérném! Amennyiben magára támad az oroszlán, kérem, ne nagyon mozogjon, mert a két fegyveres ember szintén közmunkás, és nincs nagy tapasztalatuk a célzott lövések leadásában. És nagyon nem szeretném, ha magát lőnék le véletlenül. Van azért jó hírem is a maga számára, László. A sikeres akciót tízezer forinttal jutalmaznánk. Ezt követően ott van még egy nílusi krokodil is, amelynek szintén szuvas az egyik hátsó foga. Amennyiben lesz elég gyakorlata, javasolni fogom a feletteseimnek, hogy foglakoztassuk állatkerti fogorvosként napi hat órában.
- Majd meggondolom az ajánlatot, igazgató úr! – búcsúzott el kurtán Lacika. A telefonbeszélgetést követően mindenki ment a maga dolgára.
Délután három körül Tibor felhívta Lacikát, mert érdekelte, mi lett az ajánlat vége.
- Szia Lacika, Tibor vagyok az Erdős utcából. Ha majd erre jársz, van itthon egy 386-os kiszuperált számítógépem. Nyugodtan elviheted. Egyébként mesélj, mi van veled?
Lacika, kapott az alkalmon, és elmesélte részletesen, ami történt vele aznap.
De a történet vége még Tibort is meglepte. Az igazgató ajánlatát követve, a sarki talponállóban, három felestől Lacika bátorra itta magát. Visszament az állatkertbe, az igazgatói titkárságig meg sem állt. A titkárnőnek magából kikelve óbégatott, hogy ő már pedig beszélt egy ügyvéd ismerősével, és nincs a munkaköri leírásában az, hogy őt közmunkásként, éjbérért, bekényszerítsék az oroszlán ketrecébe. Szegény titkárnő, ijedtében nem tudta eldönteni, hogy a rendőröket, vagy a diliházat hívja. A nagy ordibálásra kijött az igazgató is a szobájából. Rövid idő alatt tisztázódott a helyzet. Lacika egy nagy átverés áldozata lett. Az igazgató humorérzékét dicséri, hogy a disputa végén Lacikát megajándékozta egy spéci, minőségi kombinált fogóval, amit mindig az íróasztala fiókjában tartott kisebb renoválások alkalmára. Szép, piros fogóval díszelgett. Ki tudja, talán még egy oroszlán fogát is ki lehetne húzni vele.
dalnoky
Új hozzászólás