Használtcikkek iránt volt, van és lesz érdeklődés. Ki kényszerből vásárolja, mert kevés a pénze; ki hobbiból, mert szán rá összeget; van, aki gyűjtőként, s rengeteg bankót hajlandó rá áldozni. Használtcikk kereskedőknél, amit az emberi fantázia elképzelhet, minden kapható…, persze azért meg kell találni hozzá a megfelelő boltot.
Pénteken a Plaza egyik turijában jártam. A feleségem hívta fel a figyelmem, hogy pénteken érkezik új áru, nézzem meg, mekkora tömeg harcol az egyes ruhadarabokért. Valóban úgy történt. Nők mindenütt. Voltak, akik tükör előtt próbálgatták a melltartókat (ruhában nem tűnt annyira izgalmasnak), mások ugyanezt tették a különböző ruhadarabokkal, nem várva a próbafülkékbe jutás feltételeként a hosszú sor végigácsorgását. Öt férfi megadó türelemmel viselte feleségeik félórát is meghaladó turimániájának csillapodását.
A női roham második órájában, a Nagy Feró által is reklámozott turkáló úgy nézett, ki mint egy lomtár. Ruhák szanaszét.
A turihálózat központja egy Kisvárda közeli település, Tiszakanyár. A környék női a cégnek dolgoznak. Ruhát válogatnak, javítanak, s persze a szigetországból bálaszám érkező áruból válogatva öltözködnek. Meg kell hagyni, kimondottan divatos, jó cuccokat vehet a boltba betérő, méghozzá kedvező áron.
Ruhát a ruhaboltból. Lomot a Zsibiről. Orosz kölnitől kezdve, Adriano Celentano bakelitlemezen át a patkányfogóig minden kapható. A Zsibogóra azok járnak, akik olcsón szeretnének dolgokhoz jutni.
A Tesco parkolójában másfajta lomok cserélnek gazdát. Minden második hét szombatjának délelőttjén régiségkereskedők kínálják értékeiket. Kevésbé ismert németalföldi festők munkájától kezdve, ékszereken át régmúlt pénzérmékig bezárólag, az érdeklődők gazdag kínálatból választhatnak.
Mégsem a fentiek okán ütöm a billentyűket. Igazán klasszikus lomosokkal útközben találkozik az ember. Jómagam, Nyíregyháza felé a 4-sen haladva, Újfehértón rendszeres megállok Pataki László kereskedésénél. Az udvaron és a családi ház egy részében felhalmozva várják a portékák leendő gazdáikat. Pataki úr elmondta, hogy amióta az eszét tudja, lomolással foglalkozik. Az árut péntekenként Németországból hozzák. Szállítói az ottani lomtalanításokon minden használhatót összegyűjtenek, s viszik neki. Kifizeti őket, ráteszi a maga árrését, és úgy kínálja a cuccokat. Rendszeresen visszatérő vevői vannak. Gyakran állnak meg ukránok, akik főleg a műszaki cikkeket viszik. Ott többszörös haszonnal adnak túl. Igyekszik az igényeknek megfelelő árut beszerezni. Például ősszel nagyobb tétel használt téli gumira tett szert, de valahogy nem ment az üzlet, nyakán maradt a készlet egy része. Ugyanígy járt a sílécekkel is, ellenben bicikliből, hagyományos centrifugából, elektromos szerszámokból nincs az a mennyiség, amit el nem tudna adni. Jó üzletnek tartja a bútort is. Kis hibával még úgy viszik, mint a cukrot. Nem kér értük sokat, mint általában egyetlen portékájáért sem, csak annyit, amennyiből megvan neki a tisztes haszon. Egy alkalommal elővette mellényzsebéből az aznapi bevételt. Jó vastag köteg bankót dugott az orrom alá.
Üzletelni is hajlandó. Magam is eladtam neki autólámpát, porszívót. Az árban meg tudtunk egyezni.
Amiről az öreg keveset tud, azok a festmények. Jó néhány olyan képet kínál eladásra, mindössze négy-hatezer forintért, amelyekért a tíz-ötvenszeresét is nyugodtan elkérhetne…, s a festményeken kívül is előfordulnak érdekességek, melyeket mélyen valódi értékük alatti áron kínálja.
Az erősödő konkurenciáról többször is panaszkodott. Csak Újfehértón két új lomos boltja nyílt meg, de azt mondta: addig csinálja, míg úgy érzi, van haszna rajta.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás