A magyar labdarúgó válogatott megkezdte világbajnoki selejtező mérkőzéseit. Az elő meccsen 0:0-ás döntetlent játszott a Feröer-szigetek együttesével.
Eddig az objektivitás, amit már mindenki tud. Mindössze két mondat erejéig sikerült tárgyilagosan megfogalmazni, mert az eredmény viccnek is rossz. Hiába aludtunk rá néhányat, a találkozóról nem lehet indulatok nélkül beszélni. A bálnavadászok stadionjában találkozott a világranglista 135. helyezettje a 19.-kel. Látszólag betonbiztos vendégsiker ígérkezett, aztán a pályán nem látszott a különbség, sőt az eredmény számunkra hízelgő. Ha a feröeriek nem játszottak volna annyira amatőr módon, két-három gólt is berámoltak volna Gulácsi hálójába.
A magyar tizenegy a franciaországi Európa bajnokságon a mennybe ment, pedig a mérleg csak 50 százalékosra sikeredett: 1 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség. A csillagok szerencsés állása, valamint a vártnál jobb játékkal azért a legjobb nyolc közé jutásért harcolva estünk ki. Szégyenkezésre akkor sem lehetett ok, mert a világranglista első Belgiumtól szenvedtünk vereséget.
A tapasztaltabb játékosok (Gera Zoltán, Király Gábor) a csúcson hagyták abba, mondták le a további válogatottságot, a fiatalabbaknál azonban bekövetkezett az a lelki betegség, amit „fejükbe szállt a dicsőség”-nek diagnosztizálnak. A bálnavadászok elleni meccsen a nyavalya tökéletesen érzékelhető volt.
Storck kapitány a fiatalítás mellett döntött. Elképzelése helyes, a probléma a merítéssel van. Hazai pályákon kevés tehetség kergeti a bőrgolyót. Azok, akik már adtak két kötényt a hátvédeknek, sikerült néhány egyenest rúgni, azonnal külföldre szerződnek (a fradis Nagy Ádám, a lokista Balogh Norbert). A többségük eltűnik a honi szakvezetés látóköréből.
A szövetségi kapitány nem tartja megfelelőnek a hazai bajnokságban szereplők erőnlétét. Sajnos igaz az itthon játszó válogatott tagokra is. Végül is nincs mit csodálkozni, amikor az első vb selejtezőn csak kínkeserves remire tellett.
A válogatott csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs a nyári átigazolási szezonban katari együtteshez szegődött. A foci helyett a pénzt választotta. Amióta elhagyta a PSV Eindhovent, szakmailag visszafejlődik. A Feröer-szigetek ellen bűnrosszul játszott. Lassú volt, pontatlan, hosszabb időszakokra kivonta magát a játékból.
Nem tudni, Storck kapitány miért erőlteti Szalai Ádám és Németh Krisztián szerepeltetését? Góliszonyban szenvednek, miközben a cserepadon fenekel Lengyelország és hazánk gólkirálya (Nikolics és Böde). Storck ugyan a mérkőzés utolsó húsz percére becserélte Nikolicsot, és a focista a kevés játéklehetőség ellenére is képes volt zavart okozni az ellenfél kapujánál, kevés volt. Egyszer ki kellene próbálnia a Böde-Nikolics támadópárost.
A mérkőzés előtt a szakvezetés a selejtező csoport második helyének megszerzését tűzte ki célul. Egy olyan csoportban, amelyben az Eb győztes Portugália és az erős Svájc is szerepel, merész terv, de a labda gömbölyű és jó játékkal akár sikerülhetne is. De így? Már az első meccsen elvesztettünk két pontot. A végelszámolásnál mekkora szükség lenne rájuk! Lehet, már az első derbin elúszott a remény, hogy harminckét év után végre megint kijuthassunk a világbajnokságra.
A válogatott Eb szereplése maga volt az álom. A Feröer-szigetek elleni teljesítmény újra a valóságot mutatta. A rossz foci miatt kezdhetünk aggódni a Salamon szigetek, Comodor szigetek, Miamar csapatával, fókavadászokkal, tonhal horgászokkal, rákfogókkal történő esetleges összekerülés miatt is, azaz kipukkant az Eb lufi. Úgy tűnik, ott vagyunk, mint két-három évvel ezelőtt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás