Talán Détári Lajos volt az utolsó olyan magyar labdarúgó, akire elfogulatlanul ráilleszthettük a címben foglalt jelzőt. A szemtelenül tehetséges Szoboszlai Dominik láttán azonban egyre inkább él a remény, hogy újfent olyan játékosnak tapsolhatunk, aki egy napon a nemzetközi futballelit legünnepeltebb csillagai közé érhet.
Az odáig vezető út persze rendkívül hosszú, s akadályoktól sem feltétlenül mentes, ám az osztrák Red Bull Salzburg támadó középpályása remek ütemben halad, hiszen vezéregyénisége együttesének, mellyel három idény alatt öt trófeát hódított el, az idei kiírásban pedig a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott. Meg is rúgta első gólját a legrangosabb európai sorozatban, bár a reflektorfény sokkal inkább két társára, Erling Halandra és Takumi Minaminóra helyeződött. Előbbit a Borussia Dortmund, míg utóbbit a BL-címvédő, az angol bajnokságot imponáló fölénnyel vezető, s azóta meg is nyerő Liverpool szerződtette.
Szoboszlai azonban maradt, s milyen jól tette! A bajnokság felfüggesztését követően megállíthatatlan formában futballozott, s kulcsszerepet vállalt együttese bajnoki címében és kupasikerében. Teljesítményét a hazai és nemzetközi szaksajtó egyaránt méltatta, nem véletlen hát, hogy a nyári átigazolási időszak egyik legizgalmasabb kérdése lesz a magyar középpályás sorsának alakulása, akiért európai topklubok állnak sorban. Hely szűkében nem élnénk a veretes névsor felsorolásának igényével, annyit azonban megjegyeznénk, hogy jelen pillanatban a szebb napokat megélt AC Milan van a legkedvezőbb helyzetben, amely könnyen lehet, hogy a Szoboszlait kitűnően ismerő Ralf Ragnickot ülteti a kispadra. Mindez perdöntő tényező lehet a bőség zavarával szembenéző futballista mérlegelésében.
És hogy mit tud ez a srác 20 évesen, amit kortársai, sőt, még a nála rutinosabb, tapasztaltabb játékosok közül is csak kevesen? Szinte mindent, amit a legforgalmasabb, legintenzívebb csapatrészben elvárhatunk egy támadó felfogású játékostól. Intelligens, technikai képzettsége kifogástalan, nagyszerűen helyezkedik és passzol, emellett a rúgótechnikája is kimagasló. A legfontosabb azonban: tudja és érti, amit csinál. Talán fájó leírni, de üvölt róla, hogy bár sokáig itthon játszott, nem a magyar iskola neveltje, hanem egy európai viszonylatban is magasan jegyzett, teljesen profi szemléletű futballközegé, ahonnan egyetlen lépés a világ élvonala. Legalábbis a legjobbaknak. Márpedig Szoboszlai a legjobbak egyike.
Nem ok nélkül hasonlítják a világbajnok és négyszeres BL-győztes Toni Krooshoz. Legszembetűnőbb közös vonásuk, hogy nyomás alatt sem jönnek zavarba és szűk területen, két-három nagy energiákkal letámadó ellenféllel szemben is képesek a labda tudatos és pontos megjátszására. Apró különbség, hogy a Real Madrid játékosa eme képességét a német válogatottban kamatoztatja, míg Szoboszlai a sokkal gyengébb képességű magyar tizenegyben.
Meg is találta őt néhány pesszimista bírálat a selejtezők idején, miszerint nemzeti mezben súlytalan, akaratgyenge futballista, aki alig mutat valamit „csilivili” tudásából. Ez persze nem igaz, ki ne felejtené például a szlovákoknak tekert szabadrúgásgólját. Mégis itt a lényeg, elvégre a magyar futball évtizedes sikertelenségéből eredő frusztrációk és előítéletek ellenszelében egyre nehezebb lesz helytállnia. Hisz láthattunk már számos példát arra, hogyan tiport el, s szedett szét alkotóelemeire jobb sorsra érdemes tehetségeket a mindig kíméletlen honi közvélemény.
Na persze, aki a pályán úgy tűri a nyomást, ahogy ő, annak bizonyára a játéktéren kívül sem gyűlik majd meg a baja azzal, hogy helyén kezelje a kritikák, elvárások és értékítéletek soha ki nem apadó áradatát. S akkor talán nem kell húsz-harminc évet visszalapoznunk az emlékezetünkben ahhoz, hogy felidézzük egy világklasszis magyar labdarúgó pályájának feledhetetlen mozzanatait.
Tóth Sándor
Új hozzászólás