A koronajárvány okozta kényszerű itthon tartózkodás új lehetőségeket ad: aki szeret szabadban, kertben, udvaron bográcsolni, sütni-főzni, az most akár naponta megteheti, nem csak hét végén.
Én is előszedtem a szüleimtől örökölt, több mint ötven éves lemezbográcsomat, és slambucra fel! - kiáltással kitelepültem kicsi udvarunkra. Hagyma, krumpli, tészta volt itthon, a fagyasztóban leltem egy kevés füstölt sonkát, csak szalonna nem volt, azt viszont lehet helyettesíteni kacsazsírral.
A munka természetesen a bogrács tisztításával kezdődött, mert a tavalyi szalonazsír, amellyel rozsdamentesítettem az edényt, mára már megavasodott. Azt tehát le kellett dörgölnöm.
Aztán kezdődhetett a főzés. Két fej hagymát apróra vágtam, és négy-öt kanálnyi kacsazsíron óvatosan megpirítottam, vigyázva, nehogy túl sötét legyen, hiszen még a többi hozzávalóval tovább alakul az állaga és keserűvé válhat.
Közben (kicsit csalva) odabent, a villanytűzhelyen a feleségem kevés olajon megpirította a belevaló slambuctésztát, kb. 35-40 dekát. Ezalatt a kb. egy kilónyi, ujjbegynyi szeletekre vágott krumplit odaraktam főni. Bele a sót, pirospaprikát, kevés borsot, két vékony szelet sonkát, összesen egy tenyérnyit csak. Ha lenne ilyenkor normális ízű paradicsom és zöldpaprika, egyet-egyet azt is daraboltam volna bele. Most ez kimaradt. Természetesen felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen elfedje, és fedőt tettem rá, így hamarabb elkészül és kevesebb fával.
Negyedórányi főzés elég, ez az idő arra is kell, hogy közben a nagy főzési hő miatt kiszáradt torkunkat megnedvesítsük.
Ha kész a megpirított tészta, mehet a bográcsba, az elején érdemes összekeverni a krumplival, akkor még nem törik. Aztán lehet fedő nélkül főzni, a vége felé inkább sütni, pirítani. Lehet próbálkozni a forgatással, hogy az egész egy pirított külsejű labdává álljon össze – de ez nem egyszerű, ráadásul elég zsírosnak is kell lennie a slambucnak, hogy ne tapadjon a bogrács oldalához. Nekem ez általában nem sikerül, azért sem, mert dugig van a bogrács, és olyankor nehéz dobálgatással forgatni, a fele biztosan a földön kötne ki.
Amikor már jó száraznak érezzük a külsejét, kész. Persze, lehet lucskosabban is enni, ki, hogyan szereti.
Érdemes még tudni a slambucról, hogy ahány pásztor, annyiféleképpen készítették, és főleg attól függően, hogy mi lapult a tarisznyában. Hagyma, krumpli, só, tészta általában volt. Ha akadt zöldpaprika, paradicsom, őrölt pirospaprika, fokhagyma, húsos szalonna, azt is tettek bele. Rögzített recept nincs, de a legszegényesebb, legegyszerűbb elkészítés is finom.
Ilyenkor kell ide írni, hogy elkészítettem: tizenhét és félszer. Azért van a fél, mert egyszer az éhes banda félkészen leszedette a tűzről, és befalta.
De így is ízlett mindenkinek.
B. A.
Új hozzászólás