Megnyílt Kormos Dénes tiszaújvárosi festőművész kiállítása a napokban a Freedom Közösségi Házban (Debrecen, Gázvezeték u. 50.). Az eseményt Weisz György újságíró nyitotta meg.
A tiszta színekkel készült, az egyensúlyra, a téri rendre törekvő képei lenyűgöző élményt nyújtanak a nézők számára.
- Középiskolai éveiben tűnt ki grafikáival – idézte fel Weisz György, aki Kormos Dénes régi ismerőse.
- Mikor jöttél rá, hogy ezt a lehetőséget ki kell bontakoztatni?
- Gyerekként állandóan az erdőket jártam, és rácsodálkoztam: gyönyörű szép rend és egyensúly van. Fedezzük fel a világában rejlő csodákat! Csodálkozom, csodálkozzunk együtt!
- Hogyan alakul ki a téri rend, ami minden képeden látható? Grafikából hogyan lett festészet?
- A dinamikát akartam átvinni a színekbe. Minden képemben benne van a grafika és a színek szimbiózisa.
- Több mint száz kiállítást nyitottál meg. Vezetője vagy a Pataki János Képzőművészeti Körnek Tiszaújvárosban. Hogyan tanítod őket?
- Nem akarom őket semmire megtanítani, és mégis mindenre. A lényeges, a belső intuíció. Nem akarok senkit megváltoztatni. Mindenki valamilyen világot képvisel. Akkor mi az, amit szeretnék? Látásmódot adni, eszközt, technikát, amivel a gondolatokat jobban ki lehet fejezni, és valójában nem is tőlem tanulnak, hanem egymást tanítják. Együtt. Mindenki keresi a helyét az alkotó világban, a zenében, a kertészetben, az írásban, a varrásban. Első lépés: Erősítsük meg benne, hogy jó, amit csinál. Aztán gazdagítsuk a lehetőségeit, hogy az önkifejezés vágya, ami oda vitte, hogy ezt meg kell tennie, rajzolnia, festenie, egyre inkább mélyebb, gazdagabb legyen, és megéreztetni vele, hogy sikerült elérnie valami olyat, újat, amit előtte nem.
- Van-e jelentősége, hogy a képeid nagyrészt sötét tónusúak?
- Inkább úgy fogalmaznék: teltebbek, melegebbek. A kontrasztok érdekelnek. Mindenkinek meg vannak az egyéni jelei, szimbólumrendszerei. Például ott van az arany. Miért használunk aranyat? Mert értékes. Időtálló. Mifelé orientálódunk? Az érték felé.
- A 80-as években hosszú idő kimaradt a festészetedben...
- Pontosan 30 éve maradt ki… a közösség dolgai miatt. Az alkotás megkívánja, hogy benne legyél. Egy professzor barátom, egyszer – miközben „eltűnt egy hétre”- azt mondta: „Újra meghatározom a prioritásaimat.” Ezért tértem vissza annyi évi kihagyás után. Mindig előre kell menni.
- Megtaláltad-e azt a világot, amiben jól érzed magad?
- 1-2 év múlva nagy változásokon megyek át…
A kiállítás megtekinthető a Freedom Közösségi Házban július 2-ig keddenként 16-18, csütörtökönként 10-13, péntekenként 15-18 óra között.
Koleszár Mária
Új hozzászólás