Nem tudtam a betegségével mit kezdeni. Az orvosok sem. Fájdalmas volt látni, ahogy hüvelykujja aláhúzódott a tenyerének, a többi ujjának, mint amire, mint akire már nincs mit számítani. Fogni úgyse tud, hát ne is fogjon, nincs mit, nincs kit, nincs miért. Simogatni meg tud a többi ujjával, ha akar.
Elsorvadunk? Megkopik minden rajtunk, bennünk? Elfogy az odafigyelő szeretet, az idő útján elkopik a gondoskodás szándéka? Mikor áll meg nyugodtan a lélek a mérleg egyensúlyán? Amikor azt mondjuk, megtettünk mindent azért, akiért mindent meg kellett volna tennünk, és még többet? Ki mondja meg, hogy mi a minden, hogy eleget tettél, többet nem tudtál volna úgyse, csak magadat, családodat pusztítottad volna? Ki mondja meg, hogy jól van ez így?
Talán az anyáknak kellene szólniuk: elég fiam, ne tovább!? Magadra vigyázz, az én jövőm volt a te jelened, a te jelened a fiad jövője! Az én múltam az unokám gyökere, a te életed, a fiad léte! És a fiad léte, jövője a te jövőd is, öregséged, megnyugvásod!
Csak az anyák tudják igazán, hogyan lehet nagyon szeretni. Amíg nincs gyerek, addig a választott férfiút szeretik – nagyon. Amikor megjön a baba, csak ő számít. Majd növekszik a szemünkfénye, rosszalkodik, jóvá válik, bulizik, blöfföl, füllent, hazudik, lop, csal, de mi megbocsátunk, majd… ha kiröppen a családi fészekből, akkor is a gyereken a lélek szeme, azután az unokán. De az is lehet, hogy talán a házasság elején, a gyermektelenség várandóságában is a leendő apróság a legfontosabb, a cél, a szent – a férj pedig másodlagos. És ez talán így van rendjén. A nő, az asszony, az anya azért teremtetett a létre, hogy életre hozzon olyan csodás lényeket, akik valami más érzést hozzanak azoknak, akikhez érkezett. És a kis érkező nemcsak a tejmeleg anyához, hanem az olykor borostás, védelmet, bátorságot adó apához is érkezett.
Így teljes egy család, amely fölött az élő édesanyák figyelnek és ügyelnek, és persze az angyallá vált nagymamák. Az apák pedig valahol, valami nem látható mezőkön őrködnek. Talán ők sem tudják, hol, de biztonságban érzik gyermeküket, feleségüket – ők pedig figyelnek, nyugodtan.
Mert egy anya mindig ott áll mögöttük.
Barna Attila
Új hozzászólás