Hétfő reggeli állapot szerint a miskolci Hermann Ottó Gimnázium január 5-én közzé tett nyílt leveléhez eddig négyszázhetvenegy iskola csatlakozott.
A pedagógusok kevesebb kötelező iskolában tartózkodást, valós tanügyi reformot, tanulásra alkalmas tankönyveket és életszerű életpálya modellt követelnek. Az elégedetlenség mértékét mi sem bizonyítja, minthogy február 3-ára kilenc városban szerveznek tüntetést, február 13-án pedig a Parlament elé vonulnak.
Debrecenben nem tudni szervezkedésről. A helyi pedagógusok elégedettek lennének a helyzetükkel, vagy az országosnál komolyabb félelem igazgat?
Nyugodtan állítható, hogy az eddig mélyen lappangó elégedetlenség a felszínre tört. Szakmai egyeztetést, még a hatalom által erőszeretettel gyakorolt nemzeti álkonzultációkat is mellőzve, olyan oktatási rendszert erőszakoltak a pedagógusokra, mely embertelen a tanároknak és a tanulóknak egyaránt.
A kormány kapkodni kezdett. Évekig válaszra sem méltatták a pedagógusok kritikáit, vagy ha igen, abban sem volt sok köszönet. Az esetleges megnyilatkozásokat a hivatali arrogancia jellemezte, a közvélemény felé pedig azt bizonygatták, hogy az oktatással minden rendben, a reformok beváltak, a rendszer jól működik, az oktatók pedig összetehetik a kezüket, mert minden évben kapnak fizetésemelést. Most meg csodálkoznak, hogy a pedagógusok erélyesebben lépnek fel.
Most hirtelen előálltak a széleskörű köznevelési konzultáció és a köznevelési kerekasztal ötletével. A konzultációt úgy képzelik el, hogy a tankerület vezetői gyűjtsék össze a köznevelés rendszerére vonatkozó észrevételeket, javaslatokat. Ezen a szinten már bukhat az egész. A tankerület eddig is kozmetikázott jelentéseket postázott a feletteseknek. Most másképpen lesz? Eddig is bevált gyakorlatként, az iskoláktól kért véleményeket, javaslatokat sok esetben a kollégái megkérdezése nélkül, egyedül az igazgató fogja papírra vetni. Beosztottjai, mint eddig, a véleménynyilvánítás lehetőségétől utólag fognak értesülni. A KLIK még szépít az egészen, s mire a minisztériumba ér, kiderül, hogy a honi oktatásban minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden nagyon nagyszerű. Teszik ezt állásuk féltése miatt, a retorziótól való félelmükben, mert jól akarnak „helyezkedni”, vagy hű pártkatonaként a mundér becsületét védve. Komolyan gondolja valaki, hogy a KLIK az egyik napról a másikra megjavul és tényleg valós adatokat, véleményeket fog továbbítani?
Ugyancsak erősen kérdéses a köznevelési kerekasztal szükségessége. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkára elképzelése szerint a minisztériumba eljuttatott véleményeket osztja meg a kerekasztal résztvevőivel, vagyis a többszörösen kozmetikázott anyagot akarják koncként a tárgyaló pedagógusok elé lökni. Az érintetteket a minisztérium más területen is kész tények elé akarja állítani. Rétvári szerint a megbeszéléseken ismertetnék, hogy miként csökkennek a pedagógusok adminisztrációs terhei, azaz nem az asztalnál próbálnak egyezségre jutni, hanem már eldöntött tényeket közölnének. Ráadásul nem az adminisztrációs teher a hazai oktatás legsúlyosabb problémája.
Az államtitkár vasárnapi megnyilatkozásában hosszasan bizonygatta, hogy a pedagógusok bérét tovább akarják emelni, több pénzt fordítanak az ingyenes tankönyvellátásra, bővíteni kívánják az ingyenes étkezést kapó gyermekek körét. Szép elképzelések. A részesülők bizonyára örülni is fognak, de nem ezek a honi oktatás kardinális problémái. Rétvári mondandója nem más, mint időt húzó maszatolás, mellébeszélés, vagyis a minisztériumi kezdeményezésektől nem várható komoly eredmény.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás