A magyar labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitánnyal, Pintér Attilával vág neki az Európa-bajnoki selejtezőnek. A magyar szövetség a barátságos felkészülési mérkőzésre legyőzhető ellenfelet választott, ráadásul a finnekkel egy selejtezőcsoportba kerültünk.
Pintér Attila már kinevezése után az összetartások fontosságára hívta fel a figyelmet, így hétről hétre együtt gyakoroltatott a kerettagokkal, hogy tökéletesítsék a magyar válogatott taktikáját, amivel esélyünk lehet kijutni a 2016-os kontinens viadalra.
A szurkolók is optimistán várták a találkozót. Új kapitány, új remény. Szerda este megtelt a győri aréna. Tizennégyezren voltak kíváncsiak az új szövetségi kapitány csapatának bemutatkozására.
„Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!” (Csokonai: A reményhez c. verse utolsó két sora)
A stadionban és a képernyők előtt ülő nézőket becsapták. Önbizalomtól duzzadó, derűlátó nyilatkozatokkal, a csapat sikeres összetartásairól szóló hírekkel, újoncok válogatottba hívásával, félrevezették az érdeklődőket. Az ETO stadionba kilátogatók, ha nem is jó focit, de oroszlánmódra küzdést vártak. Se foci, se küzdés. Szervezetlen, ötlettelen, pontatlan játékkal csak a vereség mértéke volt kérdéses. A magyar csapat játékában felfedezhetetlen maradt, mit gyakoroltak a Telki összetartásokon. Lehet, annyira tikos, hogy csak a selejtező mérkőzéseken rukkolnak elő vele. A meccset közvetítő sportcsatorna szakértője, Puhl Sándor meg is jegyezte: a csapat kódolta a játékot. Nem tudni, mit játszottak. Nekünk pedig nem adtak kódfejtő könyvet.
Mi abban az új taktika, ha rúgtunk egyet, kaptunk kettőt? A mérkőzés végén a szövetségi kapitány azt nyilatkozta: túl korán rúgtuk a gólt (13. perc). Ez megzavarta a csapatot. Ebben is különbek vagyunk a világnál! A Földön nincs még egy olyan csapat, amelyiket zavarja, ha gólt rúgnak.
A meccs végén szomorúan állapíthattuk meg: nem történt semmi új. Évek, évtizedek óta ezt a focit játsszák. Kapitányok, focisták jönnek, mennek, csak ez a semmire való foci maradt. Mindegy, ki a kapitány, a válogatás lehetősége nem változik: harmatgyenge NB1 játékosai, vagy cserepados légiósok a választék. Amíg ez nem változik, kár álmodozni. Ha negyvennyolc csapatosra bővítenék az EB-t, akkor sem jutnánk ki.
Ami honi sportunkban világszínvonalú, arra nincs pénz! Ami a Feröer-szigetek szintjén vegetál, arra igen. A honi labdarúgás körüli felhajtás, a csapatok és focisták túlértékelése bizonyítja, hogy e tekintetben is hülyének néznek mindenkit!
De nézzük a vereség pozitív oldalát! A románok elleni 0 : 3 és a hollandok elleni 1-8 után nem rossz az 1-2. A válogatott is egyre jobban teljesít. Jó úton haladunk a szoci nyolc év minden bűnének felszámolásában (igaz, hogy focink negyven éve rossz). Érdemes új stadionokat építeni! Mire elkészülnek, a magyar foci is topon lesz! Megmutatjuk az Uniónak, hogy a szabadságharc a pályákra is kiterjed, magunk erejéből képesek leszünk új Aranycsapatot összeállítani. A jelenleg regnáló kormány ideje alatt érték súlyos vereségek, a csapat nem jutott ki a világbajnokságra, de a számszerű eredmények egyértelmű javulást mutatnak (jaj, csak a meccseket ne láttuk volna!).
A válogatott a „felkészülés” olyan stádiumában van, mint Lothar Matthäus kapitánysága idején. Volt válogatott társa, Rudi Völler egyszer megkérdezte:
- Hogy haladsz?
- Legutóbb a bójákkal gyakoroltunk. – válaszolt Lothar – Ugyan 3 : 2 –re győztek, de jól látható a fejlődés.
Matthäus tíz évvel ezelőtt boldogította a magyar futballt. Az eltelt időben nem változott semmi. A bóják még mindig komoly ellenfelek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás