Néhány hónapja szemcseppeket használok, hogy ne emelkedjen magasra a szemnyomásom. Ne alakuljon ki zöldhályog, meg, hogy egyáltalán: ne vakuljak meg. Apró művelet, pici cseppentés, szembehunyás, de fontos az életemben. Egy hangyányi korrekció, hogy működőképes legyen ez a szervem.
Gyakran, sokszor találkozunk hasonló esettel a hétköznapi életben is, de ritkább az, amikor a mi kis problémánk másokat is, sőt: tömegeket is érint. Amikor egy szemcseppel, egy mákszemnyi odafigyeléssel másokon is segíthetnénk.
Ilyen a debreceni közlekedésben a finomhangolás. Persze, kinek a szeme fontos, kinek a füle, vagy a lába, esetleg a Monostorpályi út, vagy a Mikepércsi.
De lássuk a részleteket!
A Tisza-kormány közlekedési miniszterével, Vitézy Dáviddal tárgyalt már többedszer Debrecen országgyűlési képviselője és államtitkára, Tárkányi Zsolt. Arról is beszéltek, mit kellene átalakítani a cívis város közlekedésén.
Nagyszabású tervek vannak, szépek és jók, ám, mire a munkálatokhoz szükséges rengeteg pénz összegyűlik, sok víz lefolyik a Tiszán. Addig is saját és ismerőseim tapasztalatai alapján néhány kisebb horderejű javítanivalót gyűjtöttem szúrós csokorba, amelyhez nem zsáknyi pénzre, inkább egy kis odafigyelésre lenne szükség, és nem annyira grandiózus, látványos beruházásra. Nosza!
A Kossuth utcán kifelé haladva a városból, a Veres templomnál a bal oldali sávból balra is lehet fordulni, nem csak egyenesen továbbhajtani. Igen ám, de a balra kanyarodási lehetőség csak több másodperccel később vált zöld jelzésre, mint az egyenes, így a hátulról, a belváros felől egyenesen érkező autósok nagy tempóval hajtanak mindkét sávban, de gyakran csak az utolsó pillanatban veszik észre, hogy a bal oldali sávban állnak a járművek. Ez különösen veszélyes az igen jól gyorsuló elektromos járművek esetében. Eddig még nem ütközött az autómba senki, de nem egyszer volt csikorgó fékezés, dudálás, ökölrázás. A balra kanyarodás néhány másodperces tilalma nyilván a szemből, a buszsávban érkező tömegközlekedési járatokat védi, de teljesen értelmetlenül és veszélyesen. Szerintem: mindkét sávban egyszerre kellene telezöldre váltania a lámpáknak, így nem lennének veszélyeztetve a balra kanyarodni szándékozók. A „szembebuszok” pedig kaphatnának hamarabb pirosat. Mondjuk 5-8 másodperccel. (Csak apróság, hogy a jobb oldali sávban közlekedőknek miért van először csak egyenesen zöld, aztán telezöld? Amikor a csak egyenes szabadjelzésnél senki nincs védett közlekedő.)???
Valószínűleg a város legrosszabb kereszteződése a Péterfia utca - Hunyadi utca találkozása, a Pláza mellett. Legalábbis, ami az autósokat illeti. Aki a Péterfiáról érkezve vesztére jobbra, a Hunyadira szeretne kanyarodni, gyakran 4-5 lámpaváltást is végig kell szenvednie, különösen akkor, amikor a Plázából is tömegével araszolnak fölfelé a négykerekűek. Miért? Mert az autósok egyszerre kapnak zöld jelzést a gyalogosokkal, akik rendszerint tömegesen vonulnak át az úton, ráadásul kényelmesen, sokszor még a piros lámpánál is – ők a védendő közlekedők, gondolják. Így aztán az autósok közül olykor csak kettő-három tud kifordulni a sarkon. Szerintem ez sem jól átgondolt lámpabeállítás. Biztos vagyok benne, hogy a mesterséges intelligencia megoldaná egy-két perc alatt. Csak akarni kell. Akarnia kellene valakinek.
Ha zöldhullám van, a belváros felől szépen megindul a kocsisor a Wesselényi lakóteleptől kifelé a Homokkerti híd irányába. Átívelve a felüljárón az autóst földöntúli boldogság önti el, hogy a célját hamar eléri, hiszen például a Mikepércsi út végén lévő üzletek nyílegyenes úton megközelíthetőek. Igen ám, de röviddel a híd után gyakran meg kell állni. Mert a kereszteződésben, a Mikepércsi – Monostorpályi út találkozásánál megálljt parancsolnak a lámpák. És érdekes módon, szinte mindenkinek. A gyalogosoknak is. Az egyenesen haladóknak is. Csak azoknak nem, akik kis ívben kanyarodnak a Monostorpályiról a város felé. Hogy ez miért van, nem tudom, mert egy idő után ugyan ez marad a helyzet, csak az egyenesen, a városból kifelé haladni szándékozók zöldet kapnak. Így fordulhat elő, hogy a Mikepércsről érkező hamarabb eléri a városszéli boltokat, mint az, aki a belvárosból startol ugyanoda. Persze, a tér és idő – relatív. Pláne, ha a rosszul beállított villanyrendőrök beleszólnak a logikába.
És utoljára, de nem végül (Mert a rossz példákat még folytathatnánk, talán fogjuk is, ha olvasói ötleteket, észrevételeket kapunk.)! Néhány éve a régi városrész, vagy belvárosi városnegyed egyik utcájának mintegy ötven-hatvan méteres szakaszát egyirányúsították a hatóságok. Az Ötmalom utcáról van szó. Ez az egyirányúsítás a Berek utcáig tart a Kígyó utca felől. Kb. hatvan méter, pontosan nem mértem le. Indoklást nem kapott senki, az ott lakók sem, bár érdeklődésükre azt válaszolták a hivatalban, volt lakossági meghallgatás. Érdekes, hogy egy ott lakó ismerősünk semmit nem tudott róla. Így neki gyakorlatilag ahhoz, hogy az Ötmalom utca elejéről kijusson a Burgundia utcára, az előtte álló pár méter helyett körülbelül hatszáz métert kell kanyarognia, pöfögnie autójával – gyaníthatóan egy befolyásos ottlakó kívánsága miatt. Hát???
Tovább is van, írjam még? Nem érdemes. Talán jobb lenne, ha az önkormányzati képviselők havonta tartanának lakossági meghallgatásokat a körzetükben a közlekedési lehetetlenségekről. Például. Mert az nem elég, hogy a lakosság károg és krákog a rossz közlekedés és egyre pocsékabb levelő miatt, ami azért romlik, mert egyre többet kell füstölni a belvárosban, hanem tenni is kellene valamit. És ha már nincs hatékony forgalomellenőrzés, legalább legyen lakossági véleménykikérés. Attól nem romlik a közlevegő. Sőt, talán még javulna is. Virágosztás ide vagy oda.
Barna Attila
Új hozzászólás