Felsővisó város Erdélyben, Máramaros megyében, a történelmi Máramarosban, a Máramarosi-havasokban, Máramarostól keletre 65 km-re. Egyik turisztikai nevezetessége a kisvasút.
A felsővisói kisvasút lehetőséget ad, hogy betekintsünk a Máramarosi-havasok egyik festői völgyébe. Gőzmozdonnyal vontatott szerelvények a Vasér (Vaser) folyó völgyében, hidakkal szabdalt úton kanyarog, Felsővisótól egészen a 21,6 kilométerre fekvő Paltinig. A kisvasutat 1930 és 1933 között építették. 2004 óta svájci támogatásnak köszönhetően turisztikai célokat is szolgál.
A szerelvényeket vontató gőzöstípusok a MÁVAG 70-es sorozat licence alapján épültek 1951 és 1958 között. Összesen százhúszat gyártottak. Ezek közül a felsővisói vasútra jelenleg nyolc van állandósítva.
A Mokánka (Mokányka) vagy Mokanica (Kávédaráló) becenévre hallgató vonóerőt, hivatalosan C.F.R 764-es sorozatú gőzösöket, Combinatulmetalurgicban (kohászati üzemben), Resitán gyártották. 760 mm-es nyomtávú, szertartály nélküli gőzmozdonyok. Mokánka beceneve az erejét is jelzi. Kicsiny méretéhez, a pálya emelkedéséhez képest és fatüzeléses kazánja ellenére komoly szerelvényeket vontat.
Minden vonatba, közvetlenül a mozdony után, egy duba-kocsit soroznak be (ami fát és a paltini büfékhez ellátmányt visz). A fa a mozdonyok táplálásához kell. Félúton a szerelvény megáll, vizet vesz fel, és a mozdonyvezető és fűtője a mozdonykonyhára ekkor pakolja át a tüzelőt. A duba jellegzetes erdélyi kisvasúti kocsifajta, a zárt teherkocsi egy része egy nyitott fabunker, belsejében az erdészek felszerelése vagy bármi egyéb is elhelyezhető.
A pálya állapota és emelkedése miatt 10 km/h a megengedett sebesség. Így az út a végállomásig két óra. Az utazóknak van idejük a táj szépségét élvezni, fotózni, videózni.
Főszezonban, délelőttönként félóránként indulnak a szerelvények. Általában hat. Egy-egy szerelvény egy-egy gőzmozdonyból, faszállító kocsiból, négy zárt és három nyitott vagonból áll. A zárt vagonok, amelyek Svájcból (mivel a vasút tulajdonosa svájci) és Németországból kerültek Felsővisóra, télen is közlekedhetnek. A vagon két végén vaskályhák biztosítják a meleget.
A vonatok számozottak. Ha valaki, példának okáért a négyes számú szerelvényre vesz jegyet, akkor a végállomásról is a négyessel tud visszajönni. Egy retúrjegy 87 lej, nagyjából 7000 Ft.
Félúton, vízfelvétel és fapakolás miatt a vonat hosszabb ideig áll. Ezalatt az utasközönség az állomás büféiben ehet, ihat. Az indulást hosszú mozdonyfütty jelzi.
Folytatva az utat, a következő megállónál újból ácsorgás. Megvárja az ellenvonatot, ami pöfékelve csorog alá, hiszen visszafelé lejtmenet van, amikor a mozdony erejére nincs szükség, csak a kocsifékezők dolgoznak keményen.
A végállomás előtt a vonat kétszer is partot vált, azaz a Vasér hídjain megy át a bal partra, majd vissza, aztán díszes székelykapu alatt halad át.
A szűk völgyben kialakított végállomásról háromnegyed óra múlva indul vissza a szerelvény. Ezeidő alatt újra lehet enni, inni, megnézni a vasútról összeállított szerény kiállítást, rövid sétát tenni a környéken. Nagyobb programok, túrák nem tervezhetők, hiszen (fentebb már említettem) ugyanazzal a vonattal lehet csak visszautazni.
Visszafelé a mozdonyok fordított állásban húzzák a szerelvényt. A gőzös békésen pöfékel. A mozdonyvezető és a fűtő kikönyökölve figyelik a pályát. Sok mindent nem kell tenniük. Megteszi helyettük a gravitáció. Néha löknek néhány hasáb fát az égető térbe, nehogy kialudjon a rostélyon a tűz a következő fordulóra.
A táj gyönyörű. A csaknem egész napos program alatt élvezhetjük a természet szépségét, változatosságát. Csupán az illúzióromboló, amikor lakott területre visszaérve szemetet látunk udvarban, folyóban, mindenütt. A kisvonatozás bakancslistás. Kihagyhatatlan.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás