Elsősorban költő, író, publicista, de kipróbálta magát műfordítóként, tárlatvezetőként, énekesnőként, performerként, bloggerként, továbbá dalszövegíróként.
Kiadványai ötvözik a népszerű,- sőt a magasirodalom stílusjegyeit. Bár extravagáns kinézete miatt rendkívül megosztó személyiség, mégis, művészi igényessége miatt a korosztálya poétái és a kortárs irodalom alakjai közül is kiemelkedik. Példaképeire, többek között Edie Sedgwick-re, valamint Karády Katalinra a Kicsi Lili című regényében utal. Visszatérő témái a függőségek, a betegségek és a macska-motívum. Az utóbbi a 2004-es a Café X-től A házikedvencig minden alkotásában szerepelt.
Irodalmi munkásságáért 1998-ban a Mozgó Világ nívódíjával, 1999-ben Móricz Zsigmond ösztöndíjjal, 2000-ben a Soros alapítvány ösztöndíjával, 2003-ban NKA alkotói ösztöndíjjal, 2004-ben a Zuger Kulturstiftung fél éves berlini ösztöndíjával, 2005-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével jutalmazták.
Pályafutása során a verseit rendszeresen publikálta már egyebek mellett az Élet és Irodalom, a Forrás, a Bárka, a Jelenkor, a Holmi, a Népszabadság, ezenfelül az Alföld folyóirat. A tőle fordított költemények a Wespennest és a Hungarian Quarterly hasábjain láttak napvilágot. A kritikái, a recenziói, a tárcái az interjúi a Könyvhétben, a litera.hu-n, a Magyar Könyvgyűjtőben, a La Femme-ben, ezenkívül az Elle-ben olvashatóak.
1994 óta a Népszabadság versrovatának vezetője, Varga Lajos Márton fedezte fel, akit azóta mentorának tekint. 1995-ben kezdte el felsőfokú tanulmányait az ELTE bölcsészkarán könyvtár és észt szakon, ekkortól foglalkozott komolyabban a vers,- illetve újságírással. 1999-ben végzett és megjelentette első kötetét. 2001-ben a Jelenkorban egy regényrészletet közölt. Ugyanebben az évben Kellade hellus „Harangok halk kondulása” című művének fordítását az észt-magyar antológia tárta a közönség elé. 2002-ben magyar-könyvtár szakos tanári képesítést szerzett. Ez idő tájt jelent meg írása a Polisz észt különszámában. Megalapítója, azonkívül énekesnője volt az Elektrik Bugi Kommandó nevű együttesnek. 2005-ig a Ludwig Múzeumban könyvtárosként és irodalmi rendezvényszervezőként dolgozott. 2006-ig a Kréta iskolai magazinnál szerkesztőként tevékenykedett. 2011-ben Elvis Presley-ről írt színdarabot, akinek a dalait dalbetétekké alakította át. A mű a békéscsabai drámaíró versenyen közönségdíjat kapott. 2012-től énekelt a Fekete Macska nevű formációban, ami a zene, a költészet mellett a színház jegyeinek sajátosságait ötvözte. 2013-ban a Kávészünet zenekar megzenésítette a Pókok című versét. Az Olvasás éjszakáján Body Endre című performansszal lépett fel, ahol Ady Endre A föl-földobott kő, ugyanakkor a Kocsi-út az éjszakában című poémákat is a sporttal hozta összefüggésbe. 2014-ben stand up comedyban vett részt. 2015-től a Hír24 (24.hu) állandó szerzője. Az Él című könyvének megjelenését az általa írt azonos című dalszöveggel kapcsolta össze.
Tangó – lassítva
Csak táncolom, miféle ritmus ez.
Egy megtanult és elfáradt ütem.
Ki felkért, most már itt marad velem.
Lejátszhatatlan, újraírt lemez –
csak táncolom, miféle ritmus ez.
Hölgyválaszként, de újra s újra itt,
míg elmarad a kedv, a szenvedély.
Egy mozdulat, s ha benne rejtve én –
betölti ismeretlen termeid.
Lejátszhatatlan, újraírt lemez.
Mikor lehetne végre abbahagyni.
Míg elmarad az is, mi pillanatnyi,
csak táncolom, miféle ritmus ez.
(1976, Budapest - )
Nádai Nikolett
Új hozzászólás