Jó az azonosulás az agresszorral, oldja a feszkót, biztonságot ad a hétköznapok túlélésére. Csak egy kicsit nagy az ára.
„A munka. Mindennek a titka a munka, a szorgalom, a hozzáállás.” (Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester)
„Sajnos Magyarország, amely a kommunizmus bukása után nagyszerűen indult, úgy tűnik, kizsákmányoló, represszív, maradi kormányzat felé mozdult el. Olyan kívülálló számára, amilyen én vagyok, nehéz megérteni, mindez miként következett be, és a magyar emberek miért tolerálják e jelenséget” – értetlenkedik a világ egyik legeredetibb közgazdásza, az örmény-amerikai Daron Acemoglu a HVG Business magazinnak adott interjújában. Talán megnyugtatná a kiváló koponyát, ha beismernénk, hogy mi, enyhén szólva nem kívülállók sem értjük, mindez miként következett be, és miért toleráljuk e jelenséget, ill. miért is szavaztuk meg eleve.
Az idézett mondat egyébként így fejeződik be: „...ahelyett, hogy demokratikus hatalmukkal élve új kormányt keresnének”. Legkésőbb ezen a ponton megálljt kell parancsolnunk a messziről jött ember naivitásának. A legszívesebben kiplakátolnánk: Ha Magyarországra jössz, tartsd tiszteletben, hogy nincs kormányképes ellenzék!
Acemoglu és szerzőtársa, James A. Robinson Miért buknak el a nemzetek? című híres munkájuk arról szól, meglepő módon, hogy miért buknak el a nemzetek. Mármint azok, amelyek nem képesek gondolkodásra, innovációra, gazdasági siker elérésére – mert ha nem képesek, bizony elbuknak. Úgy, mint a magyar, amely a legjobb illusztrációja lehetne az Acemoglu által negatív példaként leírt oligarchikus kvázi-kapitalizmusra: „... (az elitek) a tulajdonjogok őket előnyben részesítő rendszerét hozzák létre: monopóliumokat juttatnak saját cégeiknek, az ő érdekeiknek megfelelő jogrendszert alkotnak, vagyis feléjük lejtő pályát alakítanak ki.”
Elsőre nem értjük, miért merülhet fel negatív kontextusban az Európa-, sőt világszerte irigyelt és követett magyar modell, hiszen az ország lényegében egy nagy sikersztori. Mészáros Lőrinctől Tiborcz Istvánon át Hajdú Péterig napi szinten ontjuk a sikeres, kreatív embereket, akik munkájuknak, szorgalmuknak és hozzáállásuknak köszönhetően méltán váltak a példát mutató elit részévé. És még saját lábon is állnak, mint Tiborcz István felesége.
Aztán körülnézünk a való világban, vagy legalább a saját környezetünkben, és rájövünk, olyan nagyon nem sok hiányzik már ahhoz, hogy csatlakozzunk a görögökhöz a világlapok címoldalán. Acemogluék kulcstézise az, hogy az intézményrendszer dönti el alapvetően, sikeres lesz-e egy nemzet, vagy sem, hogy tehát kész-e létrehozni azokat az ún. befogadó politikai és gazdasági intézményeket, amelyekre prosperáló jövő alapozható. Hatalommegosztás, nyitottság, stabilitás, a tulajdon biztonsága, a jogrendszer pártatlansága, szabad gazdasági döntések lehetővé tétele – ilyeneket vár tőlünk a hanyatló Nyugat közgazdásza, és akkor csodálkozik, ha. El van ő tévedve, mint magyar náci az Alföldön.
Hatalommegosztás, joguralom? A déli határkerítést, pontosabban a próbaverzióját még jóval azelőtt elkezdték megépíttetni a rabokkal, hogy a köztársasági elnök bármit aláírt volna erről. Tévedés ne essék, a köztársasági elnök mindent aláír: a közérdekű adatok fizetőssé tételét, a paksi titkos bővítést, a vasárnapi zárva tartást, működnek a fékek és ellensúlyok, csak másképp, mint ahogy azt odaát megszokták. A (volt) kétharmad veszi meg a tollat az államfőnek, ő kalkulálja ki a feléje lejtő pálya dőlésszögét, ő dönti el, mely, rá is vonatkozó törvényeket hajlandó betartani.
Stabilitás, kiszámíthatóság? Amit a Párt és a Kormány Első Embere egyszer kimond, az úgy is van. „Magyarország nyitott és barátságos ország. (…) Itt mindenkit tisztelettel fogadnak, az iszlám világból érkezetteket is. Mi egy nagy szellemi-civilizációs építménynek tekintjük az iszlámot, és nem szégyellünk tanulni sem tőlük” – jelentette ki nemrég arab bankárok előtt, körülbelül egy hónappal azelőtt, hogy az Afrikából érkezetteknek – immár tegeződve – azt üzente volna: „nincs esély, vissza fogunk küldeni, ez a kontinens nem lesz a te hazád, van neked saját hazád, ez a mi hazánk, mi építettük fel”. A déli határkerítés nyomatékul pengékkel lesz ékesítve, a funkcionális dizájn és a diszfunkcionális kormányzás jegyében.
Nyitottság? Befogadás? A kormányzat által jó fél éve felheccelt, kicsit fasizált, már nem is mindig passzív, hanem aktív agresszivitásában megerősített lakosság (korábban: nemzet) teljes joggal érezheti úgy, hogy megkapta a kilövési engedélyt. Hároméves színesbőrű gyereket ugatnak le az utcán azzal, hogy „te büdös fekete, te mocskos bevándorló”; 12 éves magyar kislány nem hajlandó odamenni „a retkek közé”, csak ha megrugdoshatja őket; egy nő a Facebookon teljes névvel kérkedik azzal, hogy hashajtós ételt vitt a menekülteknek; a Pride után megfenyegetik az egyik résztvevőt, mire a rendőrség kit igazoltat? A megfenyegetett résztvevőt.
Nem tudom, miért ugrott be hirtelen erről, hogy a jónép hol elkerítené a balatonszemesi strand azon részét, ahol fogyatékkal élők fürdenek, hol teljesen kiakad, ha Szilvásváradra negyven sérült ember költözne („nem szép látvány”), hol meg abszolúte szótlanul tűri, hogy az egyház és az állam kart karba öltve létesítsen szegregált iskolát Nyíregyházán. Jó is az azonosulás az agresszorral, oldja a feszkót, csökkenti az elemi felháborodás képességét, biztonságot ad a hétköznapok túlélésére. Csak egy kicsit nagy az ára.
A tulajdon biztonsága, a szabad gazdasági döntések lehetővé tétele? Lebutítják a közoktatást, készül a fiatal szakmunkások 93 ezer km2-es összeszerelő üzeme. Magyarországon kizárólag az állam- és pártközeli barátok/családok jólétét szem előtt tartó, oligarchikus crony (haveri) kapitalizmus modell létezhet, minden más nyugati ortodoxia, káros piac, a hazai termelőknek ártó verseny. A szabályokat azok írják kormányközeli laptopokon, akikre a szabályok majd később vonatkoznak. Kereslet és kínálat baráti kormányzati közreműködéssel találhat csak egymásra. A vállalkozók, a nyugdíjpénztár-tagok, a kreatív kapitalisták magántulajdona Magyarországon kb. olyan biztonságban van, mint S. Nóra az Éden Hotelben.
Jó, ezt akarták, emellett kampányoltak, sokan valóban erre szavaztak, amikor őket választották, ez a párt és ez a kormány teljesen nyilvánvalóan ilyen országot akart. Végig sem gondolva, hogy ilyen lebutított, manipulált és önmagából kifordult országot nem érdemes igazgatni. Az ilyen országot ki kell adni társadalomtudósoknak mikroszkóp alatti tanulmányozásokra, majd pár hónap múlva fel kell rakni az eBay-re, hátha valaki megveszi. A gyors sikerre nem érdemes nagy tétben fogadni.
(átvett cikk a hvg.hu-tól)
Új hozzászólás