A szégyenlős rabló és a dicsekvős tolvaj esete
A közelmúlt kriminalisztikai krónikái ráirányították a figyelmet az ifjúkori, illetve gyermek-bűnözésre. Bejárta az összes médiumot a tanárverő diák története, a kaposvári gyilkos fiúk esete, a zsarolóké, akik veréssel fenyegették azt, ki nem adózik.
Magamnak sem kellett messze mennem korábban élmény anyagért, merthogy többször is áldozatnak vélték fiamat, de volt, hogy babakocsit toló nejemet szemelték ki maguknak a láthatóan igen ifjú zsiványok. Akiknek egyébként ezer szerencséjük, hogy épp akkor nem vagyok jelen, de ezt csak halkan tettem hozzá, még mielőtt valaki rossz néven venné. Nem érdektelen tehát, hogy holmi statisztikai adatokkal altassam az olvasó érdeklődését. Az adatok a közelmúltat illusztrálják, a Debreceni Javítóintézet 2007-es és 2008-as számait mutatják. 2007-ben tehát összesen 103 gyereket fogadott az előzetes részleg, míg az év végén ugyanitt 67-en voltak. Abban az évben a javító részlegben 35 gyereket fogadtak és az év végén 36-ot számláltak. 2008-ban az előzetesben 86 gondozottat fogadtak, ott az esztendő utolsó napján 60-an voltak. A javítóban a fogadottak száma 46 volt, év végén pedig 30-as létszámot találhattunk ugyanitt. Átlagosan 4,9 hónapot töltöttek az előzetes részlegben a neveltek 2007-ben, az ezt követő évben pedig 4,7-et. A javítóban eltöltött idő átlag 1 év és 2 hónap volt 2007-ben, míg a következő esztendőben egy hónappal kevesebb. A leghosszabban az volt az előzetesben, aki a 2007. évben már 23 hónapja ült ott, 2008-ban pedig az, aki 21 hónapja volt a rácsok mögött. A javítóban a leghosszabban eltöltött idő 2 év, hat hónap; illetve 2 év, nyolc hónap volt - az előzetesben eltöltött idővel együtt. A legrövidebb időt az előzetesben az ülte 2007-ben, akit három hétre utaltak be, 2008-ban pedig az, akit 5 napra. A javító részlegben a legkisebb időszak 2007-ben 4-et, 2008-ban 2 napot jelentett. Hozzá kell tenni, hogy utóbbi esetekben már büntetésük felét az előzetesben eltöltötték, s bírói kedvezménnyel korábban szabadultak.
A javítóintézet három részből áll. Akinek nincs még ítélete és a hatóság úgy véli, hogy be kell zárni valamilyen oknál fogva, az az előzetes részlegben tengeti napjait. Az előzetes részleg egy zárt hely, innen nincs kimenetel, látogatás is havonta egyszer lehet, a többit ki kell érdemelni. Akadt olyan gyerek az írásom anyagának gyűjtése idején, aki egy esztendeje volt már az előzetes részlegben.
Akinek megszületett általa is várt ítélete, az kerül a voltaképpeni javítóba. Innen már - magatartástól függően - lehetséges a kijutás kimenőre, eltávozásra, vagy akár hosszabb szabadságra is. Mindkét helyen biztosítja az intézet a nyolc általános iskolai osztály folytatásának, befejezésének lehetőségét, illetőleg tanműhelyekben okítják a gyerekeket kézműves foglalkozások fogásaira. Létezik még egy szintje a javítónak, ez pedig az úgynevezett utógondozó, ami már majdnem kollégiumként üzemel. Innen tudnak külső iskolába járni például. De akinek letelt a büntetése és szeretné az iskoláit befejezni, az is itt maradhat. A javítóintézeti hónapok, évek nem jelentenek priuszt az innen kikerülők életében, nem kell a büntetett előélet következményeivel számolniuk.
Tapasztalatom szerint valóban javítóintézetként igyekeznek az itt dolgozók az intézményt működtetni, s nem büntetési, fenyítési eszközként kezelik azt. Alapvető a türelem, a megengedő fellépés, persze csak addig, amíg az érdekelt és a többi fiú érdekeit azzal nem sértik. Inkább törekszik az intézet az óvatos visszavezetésre, mintsem a fiatalkorú izolációjára. Miután pedig az olvasó az én szemszögemből látja ezt a világot (mást úgysem tehet), így hozzáteszem: ha csak egy esetben sikeres az a munka, ami itt folyik, akkor már eredményesnek mondható. A gyerekekkel közvetlenül a debreceni javítóban 52 nevelő, gyermekfelügyelő foglalkozik. Rajtuk kívül egy utógondozó, két pszichológus, egy orvos, két ápolónő, 21 rendész, 10 tanár és 8 szakoktató vesz részt a nevelésben.
(R.S. 16 éves)
Alacsony, kreol fiú. Sokat mosolyog, szinte mindig jókedvű. Legalábbis annak mutatja magát, de valószínűleg ez így is van, mert szerintem inkább ösztön lény, mint szerepjátszó. Vagy éppen ezt a szerepet találta magának. Sokat dobol, a kezeivel mindenen képes ritmust rögtönözni, többnyire persze ehhez a kéznél lévő két kezét használja. Ha kell, csendes, tisztelettudó a felnőttekkel, de hallottam már, amikor társával szemben megemelte, keményítette a hangját. Piszok érdekes, mély hangú, más környezetből már valamelyik kereskedelmi rádiónál lenne állandó reklámos. Egy Debrecen környéki községben él édesanyjával és mostohaapjával. Ahogy ő mondta: olyan szocpolos házban laknak. Az édesapja két esztendeje, hogy meghalt, a fiú szerint tüdő- és torokrákban. A mostohaapja egy éve él velük. Három nővére és a bátyja külön élnek, illetve utóbbi szintén büntetését tölti.
- Három szoba, egy kamara, fürdőszoba, nappali, meg étkező. Villany van a házban, a víz az udvaron. Télen összegyűlünk egy szobába, azt az egyet fűtjük. Apám sokat dohányzott, meg ivott is. Mit csináltunk, mire emlékszem? Volt, hogy eljöttünk Debrecenbe kirándulni. Anyukámat nagyon szeretem, meg a testvéreimet is. A mostohaapám? Viszonylag közel került már, hogy mondják, ragaszkodom hozzá, igen. Ő kőműves, nem mindig van munkája, ha van, akkor is feketén dolgozik. A segélyt még nem intézte el, most váltja ki azt a kiskönyvet. Anyám régen, nagyon régen dolgozott, az egyik debreceni fürdőben. Valamilyen takarítónő volt. Az árvaságit elvették tőle, ahogy idekerültem. Kap izét, munkanélkülit, meg családi pótlékot, de azt csak rólam.
Nem jártam rendesen iskolába. Ott voltam két órát, azután mentem lopni, vagy a haverokkal Debrecenbe. Volt, mikor a szakácsoktól loptam, tudja, ahol öltöznek, ott vannak a táskáik. Pénzt vittem el, meg ott a tornaterem öltözőibe is mentem. De azt is észrevették, elkaptak, felvittek a rendőrségre, ott kérdezték, hogy mit loptam el, hogy mentem oda. Volt egy ember az iskolában, mondta, hogy menjek el cigiért. Elmentem cigiért, ez a piros priluki volt, biztos nem tudja, mert nem cigizik. Vittem neki a cigit, meg a visszajárót, megnéztem hova teszi el. Szóltam a barátomnak, az kivette a pénzt. Harminckétezer-kétszáz forint volt. Előbb a szomszéd faluba mentünk, ott felvettünk két kis kurvát, azután bementünk Debrecenbe a plázába a játékterembe. Ott annyi pénzünk maradt, hogy hazajöjjünk. A kis hülyeségeket észrevették, a nagyot nem. Ide rablásért kerültem.
Az úgy volt, hogy jövünk be hárman a testvéremmel, meg a barátommal a nénénkhez Debrecenbe. A vonaton találkoztunk egy gyerekkel. Kijött a peronra cigizni. Mondta a testvérem, hogy van-e egy szál cigije. Utána mondta a gyerek, hogy nincs, mire a testvérem azt kérdezte, hogy megnézheti-e a zsebét. Mondta az a gyerek, hogy én se nézem a tiédet. A testvérem mellbe vágta, közben kiszakította a nyakláncot a nyakából. Közben a gyerek elkapta a testvérem kezét és mondta neki, hogy ez nem arany, csak bizsu. De a testvérem csak meg akarta nézni, elrakta a láncot, mire dulakodni kezdtek. Erre mi is odaugrottunk a barátommal, beszálltunk. Beugrott a gyerek a fülkébe, fel akarta hívni a rendőröket. A testvérem és a barátom kitekerték a kezéből a telefont, utána tolakodtak (!). Én is odaléptem, lefogtuk, a testvérem pedig pofozta. Elvette a zsebéből a pénztárcát, mp4-et, fülhallgatót, pecsétgyűrűt is lehúzta az ujjáról. Azután? Szégyellem magam, nem kéne elmondanom... Felálltam az ülésre és hátbarúgtam. Nem nagyon, csak úgy belsővel... Én ezt szégyellem. Akkor a testvérem odadobta nekem a pénztárcát, én meg visszadobtam neki. A következő állomásnál leszálltunk és elszaladtunk vissza, az előző faluba. Ott vettünk három kólát és egy rágót. Utána mentünk haza, de a szomszéd városban ilyen városnap volt, ott elköltöttük, ami volt a pénztárcában.
Rá másfél hónapra jöttek a rendőrök, hogy öltözzek, visznek. Behoztak Debrecenbe, kihallgattak. Két év, hat hónap javítót kaptam, előzetesben tíz hónapot voltam. Jó magaviselet miatt számítok kedvezményre, így 2010 helyett 2008-ban szabadulok. Ha a bévé bíró úgy dönt és igazgató bácsi is engedélyezi. Iskolába járok majd, most voltunk ott és mondták, hogy tudnak fogadni. Délután meg dolgozok, van egy ember, a nővéremékkel szemben lakik, neki festek majd. Itt bent is tanultam a festést, meg amúgy is festettem már. Ha például nem járok majd iskolába, akkor visszahoznak a javítóba.
Az anyukám mit szólt? Amikor kiengedtek nyári szünetre, megpuszilt, aztán lekevert két egyformát. Megbántam én már. Azt a rúgást meg nagyon szégyellem.
A szexszel? Hát elintézi mindenki, tudja... Régebben volt egy gyerek bent, aki megerőszakolt egy másikat, de azt át is vitték innen. Ahogy kint voltam, beszélgettem egy lánnyal, idősebb az nálam, volt egy kis ez-az is, azt tudom róla, hogy nagy. De nem is nagy, azt azért nem lehet rá mondani, inkább könnyen ismerkedik. Nem akarom én vele leélni az életem, Isten ments'! Csak járok vele valameddig, egy hónapig, oszt jó van.
Cigizek már tíz éves korom óta, de anyám csak akkor vette észre, mikor már tizennégy voltam. Tizenhárom voltam, amikor először berúgtam. Pont újévkor. Anyukám is bevolt. Ott voltak az italok, mondtam a bátyámnak, hogy igyunk. Elbújtunk a sarokülő mögé és ott koccintottunk, meg nevettünk. Egyszer próbáltam a füvet is, de mondom, nekem nem kell.
(R.R. 18 éves)
Amikor vele beszélgettem, többször is kettősséget éreztem. Egyrészről, mint egy figyelmes eb, úgy tud nézni, másrészről viszont időnként előjön belőle az erőszak. Ha másként nem, hát úgy, hogy nyomul. Nem érdekli, hogy éppen mással beszélgetek, hajtogatja a magáét, mintegy lefoglal mások elől. Akkor rászólok, majd ránézek és megsajnálom, mert kutyául tud nézni. Azután néhány szót követve rájövök, hogy üres az a tekintet, csak a felszín megzavar. Miközben mesélte a tetteit, hogy miért is került ő javítóba, tulajdonképpen dicsekedett azokkal. Amikor megkérdeztem tőle, miképpen szeretné élni az életét, akár álmai alapján, akkor nem értette a kérdést, magyarázatot követve pedig rávágta, hogy gazdag szeretne lenni. Végletes a viselkedése is, de csak szavakban: hol ő a legvidámabb, hol ő a legszomorúbb, hol ő a legkeményebb, hol ő a „vamzer”. Óráról órára változhat. A testvérei számát, hozzá képest a családban elfoglalt helyét nagyon nehezen szedtük össze. Alföldi kisvárosban laknak.
- Apám meghalt 2000-ben, beteg volt. Valami daganat féle, vagy izé volt. Rossz emlékem nincs róla, megadott mindent nekünk. Négy kisebb testvérem van, a legkisebb kórházban, Karcagon. Nyolc éves, valami baj van az agyával, állandóan kórházban van. Én régen láttam, de anyámék járnak hozzá. Két bátyám és négy nővérem van még. Ketten, az egyik bátyámmal vagyunk csak ilyenek a családban, a többi rendes életet él. Otthon már csak a két kisebb lakik, mer az egyik húgom is férjhez ment már. Én tizenegy éves korom óta élek az élettársammal, ő akkor tíz éves volt, mikor elkezdtük. A lányunk mostanában lesz kilenc hónapos.
Apám hétszobás házat épített, a házban minden benn van. Otthon öt osztályt végeztem, a hatodikat már a javítóban. Negyedikben buktam kétszer, egyszer azért, mert a barátnőmmel foglalkoztam az órákon. De olyan is volt, hogy be se mentem az iskolába. Tizenhárom évesen loptam először. Pénzem az volt, anyám mindig adott. Haverokkal mentünk, és gondoltam megmutatom, tudok zsebelni. Utána már sorozatban jött a többi. Loptam pénzt, ékszert. Kocsit is!
Csoportos rablásért kerültem ide. Buliztunk, születésnapi bulija volt az unokabátyámnak. Berúgtunk és egy haverunk mondta, hogy tud egy jó üzletet. Bementünk egy házba, arrébb löktük, aki ott volt. Egy férfi volt ott, olyan negyvenöt éves lehetett. Eltört a karja a lökéstől. Ékszer, meg pénz volt a zsákmány.
Az utcán a legújabb telefonokat már vettem is elfele a gyerekektől. Ezeket már egyedül csináltam. Volt surranás is. Házakba mentem be, kihoztam pénzt, ékszert, laptopot. Amiért jó pénzt lehetett kérni. Utazásban adtam el, a vonaton, és volt olyan is, hogy papírral sikerült elhozni. De a rablás volt, amiért elkaptak. Úgy kaptak el, hogy kerestek a rendőrök egy ügyben, tanúként. Közben pont balhéztunk, akkor jöttek oda. Diszkó előtt beszólt egy gyerek és verekedés lett belőle. A rendőrök meg ott kerestek a diszkónál, mert azt mindenki tudja, hogy pénteki nap ott vagyok mindig. Vittek a rendőrök, közbe' levették az ujjlenyomatot és azok egyeztek a rablásnál felvettekkel. Gondoltam, kihúzom a többieket is. Tíz hónapot voltam előzetesben, négy év, hat hónapot kaptam összesen. Debrecenben kezdtem, itt volt a bátyám is. Átkérte később magát Aszódra, és én is mentem vele. Ott voltam hét hónapot. Közben megszületett a kislányom, kb. két hetes volt, amikor kiengedtek eltávra. Nem mentem vissza, összejöttem egy másik csajjal, az ilyen nagy zsebes. Aztán a barátnőm utánam jött a kislányommal és elzavarta ezt a nőt. Azután az később beköpött. (Miközben eltávozáson volt, tehát kiengedték a javítóintézetből, lopott ismét. Nem csak hosszabbította a szabadságát - a szerző) A trafót azt öcsém emelte el. Mentem haza, az meg cipelt valamit. Megláttak a rendőrök öcsémmel, akkor már a körözés is ki volt adva, és utánunk jöttek. Én meg elvállaltam. Erre kaptam hat hónap fogházat felfüggesztve két évre. A lányom nemsokára egy éves lesz.
Az iskolát elkezdem, figyelje meg. Olyan iskolába megyek, ami ilyeneknek van, mint én. Közben megyek dolgozni, valami munkát keresek. Akármilyen munkát elvállalok. A lopást azt megállom úgy is, nem vagyok én pénzéhes. Tizenkét éves korom óta cigizek, most arról is lemondok, elfogy a cigim, pénzem se lesz, nem veszek. Nem vagyok nagy piás se, egyszer egy hónapban megiszom. Álmodni a barátnőmről szoktam. Nem irigyelek én senkit. Fodrász, az lennék szívesen, férfi is kell oda. Nem egy gyereknek én vágtam le a haját, úgy ahogyan kérte.
Amikor innen kimegyek, megiszok egy sört, hazamegyek a barátnőmhöz és egy darabig ki se jövök tőle.
(Folytatjuk)
Pogány Gábor
Új hozzászólás