Tegnap, felhívott apám. Baj van, fiam - mondta - bedöglött a fagyasztóládánk. Kellene venni egy újat, mert a szerelő szerint már nem érdemes megjavítani. A Gorenje láda 27 évig hibátlanul működött. Tájékozódtam egy kicsit, mit is vegyünk. Hűtőszerelő ismerősöm szerint nem szabad új hűtőt vásárolni, mert három-négy év után mindegyik garantáltan bekrepál. Keress használtat, amit 90-es évek végén gyártottak - javasolta - az még elduruzsol vagy tizenöt évet.
- 1993 óta már csak rossz dolgokat gyártanak a világon – fakadt ki szintén egy őszinteségi rohamában Gergő barátom, aki főmunkaidőben, a város peremén egy francia autószalonban dolgozik, mint szervizes.
- Én már csak tudom! – folytatta - Bármit veszel, mosógépet, tévét, autót mindegyikbe bele van építve gyárilag egy időzített önmegsemmisítő chip. Hogy melyik az, azt még nem sikerült kiderítenem, mert a gyártók nagyon ügyesek! Érdes smirglivel lecsiszolják az integrált áramkör tetején lévő azonosító számot. Te meg, egyszerű adófizető állampolgár a következő dolgot tapasztalod: Állsz a nagyvárosban az autóddal a piros lámpánál, várod a szabad jelzést. A rádiódban jó zene szól. A kormányon öt ujjal vered a ritmust, és úgy érzed, szép az élet. Ám mielőtt zöldre váltana a lámpa, abban a percben lejár a kocsidról a két év garancia, s mint a filmekben, nagy zörgések és nyikorgás közepette, leesik az összes ajtó, négy irányba gurulnak a kerekek, és az addig hibátlanul működő motor is beadja a kulcsot. Te meg mehetsz a szalonba új kocsit venni! Ezt hívják piacgazdaságnak. Hogy enné meg a fene!
Teljesen igazat adtam Gergőnek. A feleségemmel tavaly télen, mi is kinéztünk egy „A” energiaosztályú, fagyasztószekrénnyel kombinált hűtőt. Az egyik nagyáruház kasszájánál csaknem százezer forintot fizettünk ki érte. Hazavittük. Szépen beállítottuk a konyhánkba, és örültünk az új szerzeménynek. Boldogságunk három napig tartott. Addigra kőkeményre fagyott az összes tejtermék, hús, zöldség, olyannyira, hogy az ajtókat sem lehetett kinyitni. A garancialevélben megadott telefonszámon bejelentettük a meghibásodást.
Még aznap délután kijött a szervizes. Az erősen kopaszodó, fogatlan ember szemében erős zavarodottságot véltem felfedezni. Megrángatta az ajtót, és egy pillanat alatt kimondta a szentenciát: - Mindkét ajtó elvetemedett. A hűtőajtókat garanciálisan kicseréljük.
- Mi várható még? – faggattam a mestert, miközben kikísértem az utcára. Próbáltam kérdésemmel a borús jövőbe látni.
- A beltéri világítást vezérlő kapcsoló, az tuti, hogy beszarik! – mondta rezignáltan. Rágyújtott egy cigire, és beszállt az autóba.
– Az ajtókat jövő hét kedden hozom – mondta, és ráncos kezével búcsút intett.
Mire eljött a kedd, a beltéri világítás is bedöglött. A tizenöt wattos izzó egész éjszaka égett a hűtőben. Az égőnek sikerült annyi meleget termelnie, hogy reggelre minden kiolvadt, és megromlott.
Az ígért napon jött is a szervizes.
- Egyébként nem messziről, Józsáról jövök, egy fiatal házaspártól – mondta a hűtőgépszerelő, miközben cipelte be a kartonpapírba csomagolt új ajtókat. - Ott is egy eldeformálódott felső ajtót cseréltem ki egy garanciás hűtőn. Mondom a kuncsaftnak: - Ennél a típusnál variálható a hűtőajtó zsanérja. Ha akarja, akár a megszokottól eltérően, fordítva is felrakhatom az ajtót. Egy másodpercig gondolkodott a pacák, aki pont úgy nézett ki, mint a nyomdász Feri a Szomszédokból, csak a hatalmas SZTK-s műfogsorával torzította el az ismerős arcot. Erre azt mondja: Á, nem kell, mert hát elég hülyén nézne ki a tojástartó kívülről. Én meg csak néztem… Azon morfondíroztam, hogy most tényleg komolyan gondolja vagy csak viccel. A felesége mentette meg a helyzetet: - Laci, a mester úr azt mondja, hogy esetleg nyílhatna jobbról balra is a hűtő, mint a spájzajtónk. Mert hát ilyen az én férjem - legyintett László felé a kockás törlőronggyal az asszony. Laci nem reagált a kritikára, inkább a hűtő résnyire nyitott ajtaján félszemmel, hunyorítva próbált bekukucskálni: - Vajon elalszik a lámpa, ha becsukom? – tette fel suttogva a kérdést. - Mert az előző Gorenjénkben sosem aludt el. Nem is hűtött rendesen. Akkor jöttem rá, amikor egy idő után kiégett az izzó, és hirtelen megfagyott minden. Mert előtte persze maximumra tekertük a szabályzót, hogy valami hűvösség legyen benne.
- Úgy látom, van hova rohangálni egész nap – szakítottam félbe a történetet.
- Hát igen, ezek a mai hűtők közel sem olyan tartós cikkek, mint a régiek, de sajnos, így van ez mindennel. – folytatta a panaszkodást a mester, miközben a zsanérok csavarjait húzta meg egy tízes villás kulccsal.
- Régen három megyében voltam a Lehel hűtők garanciális szervizese. Annyi szabadidőm volt, hogy munkaidőben jártam a termálfürdőbe, meg horgászni. Most csak egy megyét csinálok, de este hétnél hamarabb sosem érek haza. Már az idegrendszerem is ráment. Az a kifejezés, hogy „tartós fogyasztási cikk”, ma már csak a retró szótárban található.
Végezetül a hűtőszerelő így összegezte a jelenséget: - Gagyi az egész világ! Ma már ott tartunk, hogy az számít hamisítványnak, ami nem Kínában készül.
Igazat adtam a hűtőszerelőnek, is mert emlékeim közt kutatva megjelent anyám háromcsillagos Lehel hűtőgépe, amit harminc év hibátlan működés után csak azért cserélt ki egy Gorenjére, mert szégyellte a szomszédok előtt. A negyvenéves orosz Rakéta porszívó a mai napig hibátlanul üzemel.
Dalnoky
Új hozzászólás