Dr. Trócsányi Zoltán a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, az MTA rendes tagja, részecske-fizikus, ezen a héten, március 26-a szerdán tartja a Magyar Tudományos Akadémián akadémiai székfoglalóját. Az előadás témája „Pillanatkép a százesztendős részecskefizikáról”. A Díszpolgár magazin megkereste az ötvenkét éves professzort, hogy ismertesse meg az olvasókat pályafutása állomásaival.
- Pályafutásom idestova negyven éve kezdődött, ekkor határoztam el, hogy fizikus leszek. Az első másfél évtized a felkészüléssel telt el: középiskolai tanulmányi versenyek, Középsikolai Matematiaki Lapok (KÖMAL) feladatainak megoldása, egyetemi tanulmányi versenyek. A doktoranduszi munkámat a Debreceni Egyetemen kezdtem, de két év után Fulbright-ösztöndíjasként az Egyesült Államokba kerültem, és ott védtem meg a doktori disszertációmat is a Virginiai Állami Egyetemen matematikai fizikából. Ezután a zürichi székhelyű Svájci Szövetségi Egyetemen voltam posztdoktor két éven keresztül. Itt kezdtem el azzal a területtel foglalkozni, amivel ma is foglalkozom, azaz elemirész-fizika elméleti megközelítésével. Megpróbálom értelmezni, felderíteni az elemi részek kölcsönhatásait, viselkedését, tulajdonságait. Ezután hazajöttem a Debreceni Egyetemre és itt voltam posztdoktor, és különböző ösztöndíjas. Onnan kerültem rövid időre az MTA Atommagkutató Intézetébe, majd 1998 ősze óta a Debreceni Egyetemen oktatok előbb docensként, az MTA doktori cím megszerzése után pedig egyetemi tanárrá neveztek ki. A genfi székhelyű CERN kutató központtal 1999-ben kerültem kapcsolatba, amikor egy évig tudományos munkatársként dolgoztam ott. A központtal azóta is szoros kapcsolatban vagyok, részben az elméleti osztállyal, részben pedig az egyik nagy nemzetközi együttműködésnek is a tagja vagyok, amelynek – a részecske észlelő berendezés után elnevezve - Compact Muon Solenoid a neve. Idehaza szervezem a debreceni hozzájárulást ehhez a kísérlethez. Ezen kívül irányítok egy akadémiai kutatócsoportot is, amelynek elméleti kutatások a témája. Jelenleg a Debreceni Egyetem Fizika Intézetének igazgatója vagyok és a Fizika Doktori Iskola vezetője.
- Az elmúlt néhány évtizedben milyen gyakorlati megvalósulásai voltak annak a kutatásnak, amiben részt vett, vagy irányított?
- A részecskefizika nagyon nagy terület. Amit mi csinálunk, az csak egy kis szelete. Arról van értelme beszélni, hogy az egész részecskefizikai kutatásoknak milyen gyakorlati alkalmazása van. Számos ilyet lehet említeni. Azt, hogy a mi kis szeletünknek milyen gyakorlati alkalmazásai vannak, azt nehéz meghatározni. Mi hozzájárulunk a nagy egészhez. A részecske fizikai kutatások hozadékai alapvetően változtatják életünket. Például az internetre települő világháló ötlete a CERN-ben fogant meg. Itt dolgozták ki az első világhálóként működő szoftvert azzal a céllal, hogy távoli helyről is szabadon hozzá lehessen férni a begyűjtött adatokhoz. A részecskedetektor is jelentős találmány, amelynek az a feladata, hogy a különböző fajta részecskéket észlelje, energiáját, lendületét megmérje. Tulajdonképpen a képalkotó eljárások is mind erről szólnak. A hétköznapokban használt képalkotó eljárások – mint például a digitális fényképezőgép -, vagy a gyógyászatban használt eljárások elődei mind a CERN-ben születtek meg a részecske detektorok részeiként. A pozitron-emissziós tomográfia is közvetlenül kapcsolódik a részecske fizikához, akár a pozitron felfedezése révén, akár a gyorsító kifejlesztése révén, akár a detektálás révén. Számos ilyen alkalmazás van, amely a részecske fizikai kutatások hozadéka.
- Mesélne részletesebben a svájci nemzetközi csapatban végzett munkájáról?
- A 2000-es évekre a részecskefizikai kölcsönhatásoknak ún. standard modellje kialakult, és ez a modell igazolást nyert a különböző részecskefizikai mérések során. Egy nagy hiányossága van, hogy a modell megjósolta egy részecskének a létezését, amelyet Higgs-bozonnak neveznek, és ezt nem sikerült megtalálni a korábbi berendezésekkel. Genfben 2010-ben indult Nagy Hadrongyorsítónak az volt a fő célkitűzése, hogy ezt a részecskét megtalálja, ami kétéves adatgyűjtés után sikerült. Egyértelműen ki lehetett mutatni, hogy sikerült ezt a részecskét előállítani és laboratóriumban megfigyelni. Két nagy kísérlet, az Atlas és a CMS is észlelte. A CMS észlelésnek a debreceni csapat is részese volt több formában. Például az észleléshez szükséges legfontosabb detektoregység, a muonokat észlelő kamráknak a helyzet-meghatározását a debreceni kutatók építették ki. Ez azt jelenti, hogy a több méteres kamráknak száz mikrométer pontossággal tudjuk meghatározni a helyzetét ahhoz, hogy az adatokat megfelelően tudjuk összegyűjteni.
- Kérem, beszéljen arról, hogy egy olyan tudós ember, mint ön, hogyan éli meg hétköznapjait, amikor nem foglalkozik tudományos munkával.
- Négy gyermekem van, akik közül három már felnőtt, míg a negyedik nemsokára érettségizni fog. Három gyermekembe sikerült beleoltani a tájékozódási futás szenvedélyét is, amely nekem már 30 éve hobbim. Ezt a hobbit sikerült Genfben is űzni, mert ott is rendszeresen szervezik, de idehaza is gyakran részt veszek ilyen versenyeken. Általában véve szeretem a sportokat: síelést, sífutást, úszást, túrázást, kertészkedést. Két unokám született, egy kisfiú és egy kislány a legnagyobb gyermekemtől. Manapság ők jelentik a legnagyobb eseményt a családban.
Új hozzászólás