IZRAELBŐL JELENTI MUNKATÁRSUNK
Nem egyszerű dolog egy kirándulás Betlehembe, főleg ha az ember Izraelből kíván látogatást tenni Jézus bölcsőjénél.
Az 1967-es, hatnapos háború óta, a Születés Templomának városa palesztin területen van. Magas fallal, kerítésekkel, állig felfegyverzett izraeli és palesztin katonákkal a határon.
Kísérőnk zsidó származása miatt csak a magas kőfalig vitt. Telefonált, majd közölte, készítsük elő az útlevelet, sétáljunk át, ne szóljunk senkihez, odaát egy farmeres, világos zakót viselő, alacsony arab vár, aki Johniként mutatkozik majd be.
Elindultunk. Volt valami különleges az egészben, egy kis félelemmel és szorongással vegyítve. Tíz méter magas kőfal több kilométeren át, vastag rácsok, hiányzó takarítás, rohanó muszlimok.
A határ másik felén aztán ott várt Johni. Mellettünk óriási kiabálás mutogatás és finoman fogalmazva is: hiányzó infrastruktúra.
Kísérőnk elmondta, ő tősgyökeres betlehemi. 30 ezren élnek ma a városban, 70 százalékuk muzulmán, a többi keresztény. Zsidó még mutatóban sincs. A Születés Temploma egyébként 375-ben épült Szent Heléna kapacitálására. Itt van az a barlang, a jászol, ahol Jézus bölcsője is látható. Szerencsére nekünk nem kellett órákat várni a bebocsáttatásra, Johni mindent elintézett.
Betlehem azt az arcát mutatta, amit a híradások is megemlítenek gyakran. Szegénység, de egyfajta elégedettség az ott élők részéről.
Visszafelé valamivel simább volt az út, az izraeli határőr egykedvűen intett, mehetünk.
Jeruzsálem megpróbál békében élni.
W. Gy.
Új hozzászólás