Néhány évvel ezelőtt nyugdíjba vonuló barátom búcsúvacsorát szervezett legkedvesebb ismerőseinek. Jófajta marhapörkölt készült, főtt krumplival, ecetes uborkával, puha házi kenyérrel.
Imre barátom úgy jelentette be a vacsorát, hogy enyhén csípős pörkölt. Alig vártam az első falatot. De amikor megkóstoltam, a pokol tüzeit láttam magam előtt. Rögtön rákortyoltam egy kis sört, aztán jött a második, harmadik, lényegesen kisebb húsdarab, nagyobb krumplival, több sörrel.
Valószínűleg nagyon szuszoghattam, mert a mellettem ülő hölgy hirtelen felém fordulva megkérdezte: nem ízlik, Attila? Vagy valami baj van?
- De, finom! – lihegtem, közben attól féltem, hogy a leheletemtől meggyullad a szám elé tartott szalvéta. – Csak nekem nagyon csíp – próbáltam enyhíteni a számban lejátszódó katasztrófát.
- Ez csíp?! – kérdezte döbbenten a hölgy, aztán értetlenül maga elé nézett, és bekapott egy akkora húsdarabot, hogy azt Lucifer elkérte volna a pokol tüze gyújtólángjának.
Nem vitatkoztam. Ránéztem a hölgyre, és megállapítottam magamban, hogy a csípősség érzése súlyfüggő. Én ugyan 80 kiló körül voltam akkor, ám a szomszéd asszony meg több lehetett 130 kilónál.
Később aztán rájöttem, hogy tévedtem. A csípősség objektív és mérhető. Nem függ a súlyunktól, a csípősség elviselése szokás dolga.
Ki hinné, hogy a paprika erősségét, csípősségét mérik és osztályozzák, sőt: rangsort állítanak össze.
Számomra elég csak annyi, hogy enyhe, erős, vagy elviselhetetlenül csíp.
Az úgynevezett Scoville-skála azonban a paprikafajták erősségét méri. De vajon hogyan? Hiszen a csípősség megszüntetésére is számtalan ajánlat van, vegyünk nagy levegőt, nyeljünk rá egy darab csokit, együnk egy kanál zsírt. És van a víz. Nos, a Scoville-skála az alapján mér, hogy hány csepp víz semlegesíti a csípősséget. Mértékegysége a csípősségi egység, az SHU (Scoville Heat Unit).
A skála hosszú, ahány féle paprika, annyi erősség, csípősség. Egy reprezentatív skálán 14 paprikafajta szerepel. Első helyen, az abszolút nulla fokon a Kaliforniai paprika áll, függetlenül attól, hogy zöld, sárga vagy piros. Nulla a csípőssége, vagyis nem csíp. Ezután sokféle paprikafajta követezik, néhány ezek közül, ami ismertebb: Serrano, Cayenne, Thai, Piros savina, Dorset Naga, Infinity Chili. A legcsípősebb pedig: Trinidad Moruga Scorpion.
A mértékek, arányok pedig még érdekesebbek: a Kaliforniai 0. A Trinidad pedig 2 millió 9 ezer 231. Érdekesség, hogy a rendőrség által használt könnygáz általában 1 millió 50 ezer és 2 millió közötti erejű. Vagyis: gyengébb, mint a legerősebb paprika.
Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Szerencsére a paprikakészítményeket nem tömegoszlatásra használják, hanem ételek nélkülözhetetlen ízesítésére. Mert kiszámítható a csípősség ereje.
Barna Attila
Új hozzászólás