Élő Tinder, drámatehetség-kutató és szappanoperákat megszégyenítő reality. A teljesség igénye nélkül a hazai kereskedelmi média alaprepertoárja. Számtalan szereplő, tizenöt perces sztár és szinte minimális tartalom, amit mindezek kínálnak.
Azonban ezek esetében valahogy mégis borul a kereslet-kínálat elve, hiszen, bár a választási lehetőségek szinte végtelenek, a tartalmi kínálat a nullához konvergál, a kereslet mégis kielégíthetetlen.
Hogyan jutottunk el a teniszező Noszály Sándortól, az egyszerűen őszinte milliárdos Jákob Zolin át, a műsorhalmozó botrányhős Stohl Andrásig? Hogyan? Erre van igény.
Persze nem azt állítom, hogy nézni kell. Sokkal inkább BELEnézni az adott műsorba, A Nagy Ő-be, ahol a társkeresést felváltotta a show, az érzelmeket felváltotta a rideg vágyhalmozás, a gesztusokat felváltotta a kimeríthetetlen luxus. Valahol tanulságos látni ezt az egészet. Így pedig nem szól másról az egész dramaturgia, mint rózsaszín ködben elejtett, klisés nyáladzás a jakuzziban, szponzorquaddal vágtatás az egzotikus kisalföldi prérin, majd műmosollyal elköltött vacsora a szponzorkajákból.
No, persze egy pillanatig sem állítom, hogy a magyar kereskedelmi médiának valaha is alapvetően intellektuális műsorai lettek volna az effajta showk, sokkal inkább érdemes azt a tendenciát megfigyelni, amely a totális morális süllyedést mutatja. Ezt pedig olyan körítéssel tálalják elénk, amely immár külön reklámblokk formájában kap reprezentációt: az adásokat sugárzó műsorszolgáltató csatorna saját kampányt épített arra, hogy A Nagy Ő már-már embertelen nézettségi rekordokat döntött, és persze nem marad ki a narrációból az sem, hogy ezzel a kiugró nézőszámmal mérföldekkel lekörözi a konkurens csatorna műsorait.
Köszönhető mindez az egyik ősi foglalkozást modern platformokra adaptáltan űző (maradjunk szofisztikáltak, lenézést mellőzve!) Kiarának, a visítozva nyávogó Szabina „hercegnőnek”, meg persze a komplett menyasszony-jelölt (eddig nem igazán születtek életre szóló románcok) gárdának. Mert, ahogy látjuk, erre van igény. S a tartalom- és értékorientált, intellektuális, mentális magaslatokat célzó, valóban adni tudó fórumműsorok, szórakoztató és oktatóműsorok készítői, vezetői konstatálják mindezt úgy, hogy akkor is büszkén hirdetik nézettségük felívelését, ha az a heti nézőszám-listán csupán a 8-10. pozíciót foglalja el. Szigorúan a fentebb említett, reklám- és showalapú, üres tartalmak mögött. (Sváby András Heti Naplója, Gundel Takács Gábor Géniusz vetélkedője...)
Mert azok, akik nem akarnak elsők lenni, de büszkék a nézőikre, tudják, hogy ők „csak” a jéghegy csúcsa. A Nagy Ő meg ott lapul a felszín alatt. Mármint egy bizonyos szint alatt. Jó mélyen. Szó szerint.
Barna Marci
Új hozzászólás