Minden bizonnyal idei eddigi legbizonytalanabb dobóformáját mutatta a DEAC csapata szombat este. Az ellenfél Kecskemét csapata azonban még vendáglátójánál is kevésbé talált a kosárba, így a pontszegény keleti derbit a hazaiak 67-59 arányban megnyerték.
Csak a történelem „Mi lett volna, ha…?” feltevése csupán az az eshetőség, amely akkor lenne különösen bosszantó, ha Polyák László nem jön extra lendületbe és kezdi el szórni a hárompontosokat. Ahogyan az is, vajon milyen eredmény születik abban az esetben, ha az eredeti forgatókönyv szerint alakul a forduló. Ám másképp lett. A hajdúság szívébe nem a Zalaegerszeg, hanem a Kecskemét látogatott. A debreceniek csapatkapitánya gyakorlatilag egymaga elvitte a showt az Oláh Gábor utcán és 17/15-ös mutatójával megnyerte a meccset az egyetemi alakulatnak. A kishíján teltházat számláló csarnokot rögtön a találkozó legelején Stefan Moody ugrasztotta talpra egy igen messziről elbombázott távolival. Egészen az első játékrész hajrájáig sikerült a lilákat egy számjegyen tartani, míg a DEAC már a húszhoz közeledett. A hírös városiak részéről az örökifjú Wittmann Krisztián igyekezett tizenéves-módjára szökdelni a védők között, több-kevesebb sikerrel. A negyed végén épp annyi volt a különbség, amennyi a KTE pontszáma: 22-11. Hibák mindkét oldalon jócskán akadtak a pályán alkotott variációk között. Sem a dobóformát tekintve, sem lepattanók terén nem álltak a helyzet magaslatán a fiúk. A cívisvárosi palánk alatt több alkalommal fordult elő a táncoló labda miatti csetepaté, ami aztán vagy vendég kosárral zárult, vagy egy újraindult kecskeméti akcióval. Mégis hiába Váradi Kornél legénységének izzadságos erőfeszítése, a sok elengedett kísérlet elenyésző számmal ért célba. A fekete-fehéreknél Polyák a sarokból büntetett, Djordje Drenovac pedig okosan használta ki a középtávolban adódó helyzeteket. Hogyha viszont úgy tartotta kedve, a centeren áttörve magát meg sem állt a gyűrűig. A nagyszünetet 39-31-es állással zárták a felek.
A pontosság jelentős hiánya a harmadik negyedre is rányomta a bélyegét, a törvényszerűség pedig igazolta magát, miszerint a meccsnek ez a periódusa a hátrányban kosarazó csapatnak kedvez. A lilamezesek indították eredményesen a második félidőt. Egyik oldalon sem sikerült kiküszöbölni az alapvető védelmi hiányosságokat. A némely szurkolóban kialakult elégedetlenséget csillapítandó Drenovac beköszönt a negyedre egy jókorát dörrenő blokkal. A hullámvölgyet mégsem tudta megtörni, a záró felvonásra mindössze öt maradt a Debrecen előnyéből. Az utolsó csörtét Polyák magabiztosan kezdte Shaq Hinessal karöltve és hamarosan újra tízet számolhatott a publikum. Wittmann töretlen tettvágyával próbálta zárkóztatni csapatát, de az idő már kevés volt a DEAC szorongatására, ahogyan a sikeres kosarakból sem esett elegendő. Polyák ráadásul a véghajrában le is zárta a még nyitott kérdéseket két triplával. A Debreceni Egyetem kosarasai végül nem sima győzelemmel, de annál nagyobb megkönnyebbüléssel köszönték meg szurkolóiknak a biztatást. A végeredmény 67-59 lett. A diadalért járó két pontot rövid távon talán elfeledhetjük, jobb a látványosabb, sikeresebb kosárlabdára visszaemlékezni. A végelszámolásnál azonban rengeteget érhet majd ez a siker. A pályán látottak több kérdést felvetnek. A legnagyobb rejtélyt alighanem az övezi, hogy Stefan Moody hamar összegyűjtött személyi hibái közül az egyik kétesen befújtat követően keresztet vetett az amerikai. A mozdulatot Tőzsér Dénesék nem kimondottan ünnepelt hármasa egybehangzóan szankcionálta technikai hibával. Sem a közönség, sem a stáb, sem pedig a játékosok nem találtak a büntetésre adható, világos magyarázatot. Szintén érdekesség, hogy szerdán 18 órától a DEAC idegenben folytatja A-csoportos szereplését, mondhatni, visszavágóval. Az ellenfél újfent a Kecskemét lesz.
Barna Marci
Új hozzászólás