A kőolaj bányászata nagyon sok ember számára a megélhetést jelentette a Nagy-Sárrét világában a XX. század közepétől. Biharnagybajomban abban az időben a magyar kőolaj- és földgázbányászat legjobb műszaki és gazdasági vezetőinek irányításával folyt a munka, végezte el a feladatát, és adott egy új lehetőséget az addig főként mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó emberek számára.
Október 27-én ennek az emlékezetét hordozó, Veress Zoltán köztéri alkotásának leleplezésére kerül sor. Gyügyei Katalin helyi pedagógus, az egyik fő szervező e folyamat hátterébe ad betekintést.
- Honnan származik az emlékmű állítás ötlete?
- A szerveződést Somogyi László - egykori kőolajos szülők gyermeke kezdte el, aki maga is az olajiparban dolgozott. A Biharnagybajomból elszármazottak soros évi ülésén elmondta a baráti kör tagjainak, hogy a közelmúltban Dunántúlon már több településen emléket állítottak a hajdan volt olajbányászoknak. A jelenlevők úgy gondolták, hogy összefogással itt is megvalósítható ez a szép gesztus. Ezt követően a biharnagybajomi olajiparról tett közzé egy Facebook bejegyzést, amely az emlékeiről szólt, amiket ő maga valamint a családja is átélt itt Biharnagybajomban. Ez a bejegyzés annyira népszerű volt, hogy több korábbi itt dolgozó is hozzászólt, és megfogant az emlékmű állítás elképzelése.
- Hogyan zajlottak a szervezési munkálatok?
- Felhívások jelentek meg a Békés megyei, a Hajdú-Bihar megyei, a Szolnok megyei újságokban, valamint a szegedi Dél-Magyarországban, amelyek felkeltették a korábban az olajiparban dolgozó munkások, valamint a leszármazottjainak az érdeklődését. Ezt követően több telefonos, majd személyes beszélgetést is tartottunk. Összesen 267 korábbi dolgozó személyes adatainak összeírásával összeállt az a névsor, ami alkalmassá vált arra, hogy a készítendő emlékkönyvbe bekerüljön. Miután észrevettük, hogy sokan vagyunk, nem csak néhány személy osztozik az elképezésünkben, létrehoztunk egy zárt Facebook csoportot, „Olajipar Biharnagybajomban” névvel. Ekkor már komolyabb hangsúlyt fektettünk a szerveződésre. Jómagam értesítettem a korábbi dolgozók leszármazottjait, és informáltam őket a munkánkról. Szerencsére ezek az emberek szintén osztoztak a csoport lelkesedésében. Szeretettel osztották meg velem az emlékeiket, tapasztalataikat. Ez a feladat, vagyis a névsor összeírása azért került a kezembe, mert feltétlen szükséges volt, hogy egy olyan ember készítse az adatok, információk gyűjtését, aki szintén biharnagybajomi, a kőolajos ipariban dolgozó családból származik és ismeri az itt lakó embereket, őseiket, utódjaikat.
Hamarosan megkezdődött az emberek nagyobb körben történő bevonása. Persze a faluban a Bajomi Hírlevél volt a hírforrás, de szájról, szájra is terjedt az elképezésünk. Persze a legjobb lehetőséget a Facebook adta, így ide helyeződött a hangsúly. Kértük a tagokat, hogy rokonaikat, ismerőseiket léptessék be a csoportba, a birtokukban levő emlékeket, fényképeket pedig osszák meg az itt összegyűlt emberekkel.
- Miért pont most került erre sor?
- Mert eltelt 70 év, sőt még több is 1942 óta, amikor a német fúrások megkezdődtek a térségünkben. Itt az ideje fejet hajtani az egykori elődök előtt.
- Milyen támogatások érkeztek a szoboravatással kapcsolatban?
- A támogatók listája szerencsére már három számjegyűre duzzadt. A legfrissebb információm szerint összesen 104 ember van, aki adományozott valamennyi pénzösszeget. A civil támogatásokon túl intézményi felajánlásokat is kaptunk, például a Biharnagybajomi Dózsa Agrár Zrt.-től, a helyi önkormányzattól, az Olajipari Múzeumtól, valamit több olajiparral foglalkozó szervezettől. Véleményem szerint azért tudtunk ilyen sok embert belevonni a szervezésünkbe, mert mindenki hálával gondol az édesapja, nagyapja emlékére.
- Kik segítették a munkálatokat?
- Szerencsére több forrásból is tudtunk segítséget nyerni. A legnagyobb támogatás egyben a fő koordinátorom is volt, Somogyi László. Ő szintén az olajiparban dolgozott. Első generációs olajos családból származik, és ez a hagyaték a fiára, sőt még unokájára is továbbszállt. Az ő személyes tapasztalata sokat segített a munkánkban. Köszönet Ősz Árpád olajipari mérnöknek, aki koordinált, támogatott az ügyünk véghezvitelében. De a helyi szervezetek sem maradtak távol, mert a Szűcs Sándor Művelődési Ház is számos támogatást nyújtott.
- Mit fog ez jelenteni az itt élő polgároknak?
- Elsősorban őseink emlékét elevenítik fel. Továbbá reményt, hogy rövidesen újra fúrótornyok állnak, kezdődik a fúrás a környékünkön. Biharnagybajom ismét azt az aranykorát élheti, amit az 1960-as években. Somogyi László szavait idézve: az itt élő gyerekek számára motivációt adhat. Reméljük, hogy erre az emlékműre pillantva bátorítást ad számukra, valamint erőt a saját jövőjük, életük, sorsuk vállalására.
- Mikor és hol kerül sor a szoboravatásra?
- A nyitóprogram október 27-én, szombaton fél 11-kor a bányász fúvószenekar közreműködésével kezdődik Biharnagybajomban. Gyülekező 10 órától a Rákóczi és a Várkert utca sarkánál. Ezt követően fogjuk leleplezni az emlékművet, amelyet Szitó Sándor polgármester, Somogyi László avatóbeszéde és a koszorúzás követ. Itt és ekkor veszi kezdetét a nem mindennapi esemény a falunk életében.
- Milyen programokkal várják a vendégeket?
- Változatos programokkal várjuk az érdeklődőket. Az emlékmű-avatáson túl, sor kerül egy olajipari kiállításra is, amelyet Tóth János, a magyar Olaj- és Gázipari Múzeum igazgatója nyit meg. Ő több fényképet és képes anyagot, dokumentumot hoz magával, amely az olajiparhoz kapcsolódik. Az idelátogatók megtekinthetik azokat a dokumentumokat, amelyek az édesapákhoz, nagyapákhoz kötődnek. A programok zárásaként pedig egy visszaemlékező beszélgetést foguk tartani, de szó lesz múltról, jelenről és a jövőről is.
Gyenge Imre
Hozzászólások
Tetszik.
Új hozzászólás