Talán még nem is gondoltunk arra, hogy valamikor lemázsálunk a szocializmusról, amikor írtam egy glosszát azon zohorálva: miért nem újítják fel a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola épületét. Mutatós lehetne a ház, vannak bizonyos építőművészeti érdemei is, bizonyára nem hiába kapott helyi védettséget a műemlékvédelemtől. Azt lehetett remélni, hogy majd a komenyista korszak leköszöntével megérdemli az intézmény (meg a lakosság), hogy megszépüljön az épület, régi „fényében” pompázzon.
De nem. Gondolom, egy könyvet is ki lehetne nyomtatni azon publikációkból, amelyek renoválásért kiáltoznak. Ezek a kiáltozások süket fülekre találnak azok körében, akik a Tóthfalusi-Dósa nádor téri városuralkodási épületben ülnek. Na, majd Kósa Lajos – reméltünk, amikor utána voltunk a Hevessy-etapnak.
De nem. Ő se nem. Pedig már vakolat is hullott az égből, veszélyeztetve az arra baktató cívisek kobakját. Az épület ma is azt mutatja tanulságosan, hogy az enyészet-nemtörődömség-trógerség pusztulást terem. Gulyás György alighanem forog a sírjában. Ő sok mindent tett azért, hogy az „ókikötőben” minden szinten „dübörögjön” a zeneoktatás. De hát a zutókor…
Néhány éve arról beszélt a Zilletékes úr, hogy a városépítési osztály megfontolás tárgyává tette az alapvető fontosságú foganatosítás haladást nem tűrő indítványozását, a „szagemberek” megszervezték a teljes homlokzati felület átvizsgálását, és leverték az elvált vakolatot illetve elemeket. Arról is beszélt, hogy „az épület további sorsa terveink szerint a homlokzat teljes felújítása a nyílászárókkal és a tetővel együtt. Ennek érdekében a helyileg védett épület építési engedélyezési és kiviteli tervét a jövő év elején el kívánjuk készíteni, és a várható 280-320 millió forintos bekerülési költség miatt pályázati úton kívánjuk biztosítani a felújítási munka nagy részét. A pályázati lehetőség ismeretében a teljes felújítás akár 2011-ben vagy 2012-ben elvégezhető lenne." Ezt nyilatkozta Scheffer Attila, a városépítési osztály vezetője.
De nem, azóta se nem. Se tavalyelőtt, se tavaly. Valahogy nem szántak rá a zurak bekerülési költséget. Így aztán nem nyert elkezdést a renoválás programja – hogy a városdespotálási tájszólás fátermörderes modorában legyen mondva. Az épület áll, álldogál, foszlik, foszladozik, rogyik, rogyadozik. Dacol a múló idővel, mint vívott vár a hegyen.
Vakolatdarabonként fogy az épület. Van egy mondás, miszerint ami fogy, az egyszer csak elfogy. Úgy látszik, most már csak abban bízhatunk, hogy az épület előbb-utóbb elfogy. S nem kell néznünk romlott, dísztelen állapotában.
Erdei Sándor
Új hozzászólás