Nem a szőlőtermésről szól ez az írás, bár érdemes megjegyezni, hogy az idei, amúgy közepes mennyiség, remek minőségűre sikeredett. Szakemberek szerint az utóbbi tíz év legjobb évjárata várható. De ez csak a szőlőtermelés…
„Savanyú a szőlő” szólásmondás. A róka elmegy szőlőt enni, de mivel a fürtök magasan vannak, azt mondja róluk, hogy még savanyúak, éretlenek (a körtéről, hogy fojtós; a macska a kolbászt kötélnek mondja, mivel elérni nem tudja stb.). Átvitt értelemben akkor használják, amikor valaki valamit nagyon szeretne, de nem sikerül elérni. Ilyenkor marad a magyarázkodás.
Az utóbbi évtizedben Debrecenben több elfuserált beruházás fejeződött be, vagy halad a megvalósítás felé. A Főnix csarnok, a Latinovits színház, Kölcsey központ csak viszi a város pénzét, mert az arra hivatottak képtelenek rentábilissá tenni. Az Egyetem téri körforgalom, az Egyetem sugárúti buszsáv, vagy a most épülő kiskörút megint pénzpocsékolás. A körforgalom lassítja, megakasztja a forgalmat, a buszsáv kihasználatlan, a kiskörút helyett pedig a várost elkerülő gyűrűt kellene építeni.
A városvezetés próbálja a helyzetet szépíteni, de savanyú a szőlő. Az eddigi felsorolást tetézi a másfél éve átadott Nagyerdei stadion kihasználatlansága. A minap a helyi sajtóban nyilatkozott Páll László, az arénát üzemeltető MSE Klaszter Kft. ügyvezetőjével. Köztudott, hogy a stadion kong az ürességtől. A Loki meccseire a várt tízezer szurkoló alig harmada jár. Egyéb rendezvényekkel még nem töltötték meg a létesítményt. Fenntartása, üzemeltetése sok pénzébe kerül a városnak.
Még Kósa Lajos debreceni uralkodása idején született a döntés. Az Orbán kormány stadionépítő programjára leggyorsabban reagáló városvezető hamar megszerezte az építéshez szükséges összeget. A sportaréna rakétasebességgel épült meg. A fenntartó tele volt tervekkel, erősen eltúlzott látogatói becslésekkel. A stadiont a Loki sikeres szereplése reményében hozták tető alá. A kezdeményezőket az sem zavarta, hogy a régi, Oláh Gábor utcai stadionba is ritkán látogatott ki tízezer ember. Hosszú éveken keresztül a város csapata csak a honi bajnokságban szerepelt megfelelően, a nemzetközi porondon az alakulat hamar elvérzett. A magyar foci manapság keveseket érdekel, vagyis a kalkuláció eleve elhibázott volt, az arénából csak papíron lehetett profitot kitermelni. Az átadás után nem sokkal nyilvánvalóvá lett a veszteséges működtetés. Az újdonság varázsa még bevitte a szurkolókat a nézőtérre, de hát tudjuk, hogy minden csoda három napig tart. A Lokinak sem megy annyira. Ki az, aki hanyatt homlok szalad jegyet venni, amikor tudomást szerez egy DVSC – Puskás Akadémia meccsről? Ráadásul a szurkolói ultrák is bojkottálják a mérkőzések látogatását. Ők azért mindig jelen voltak néhány százan. A stadion bevételeiből hiányoznak az ő belépődíjai is.
Eddig nem sikerült közönségvonzó programokat sem a zöld gyepre szervezni. Minden művelődésszervező tudja, hogy nézőteret csak „nagyágyúkkal” lehet megtölteni. Még egyetlen komolyabb kaliberű sztár nem illette a stadion gyepét. Az, hogy a létesítmény termeit kiadják, bérbe adják egy-egy esküvőre, rendezvényre, csak „aprópénz”, attól még nem lesz nyereséges az építmény üzemeltetése.
Savanyú a szőlő, mert a sajtónyilatkozatban a kft. ügyvezetője a stadion működtetését nonprofit jellegű tevékenységnek állította be. Másfél éve még valami egészen másról hallhattunk, olvashattunk. Sajnos ismerős a kommunikáció. Megint hülyének és amnéziásnak nézik az embert.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás