A keleti országrész lakói nem gyakran jutnak el a dunántúli részekre. Akkor is a frekventáltabb helyeket keresik fel. Népszerű a Balaton, Velencei-tó, Veszprém, Sopron és így tovább. Azonban érdemes az ottani vidéket is járni.
A Káli-medence, a Somló-hegy, az ösküi templom, hogy csak hármat említsek a sok érdekesség közül, a felfedezni valók hosszú bakancslistáját gyarapítják.
A régi kastélyokat, kúriákat, elhagyott épületeket felkeresők száma gyarapodik. Részükről ez egyfajta missziós tevékenység is. Nem katasztrófaturizmus, tevékenységük annál inkább figyelemfelhívás. Megkeresik a leromlott állapotú épületeket, dokumentálják és az anyagokat közzéteszik abban a reményben, hogy valakiknek megtetszik, megvásárolják és felújítják. Végül is a renoválásán van a lényeg. Az épületeket mentsék meg az utókor számára.
Hajmáskér Fejér vármegyei település. A Balaton északkeleti szegletétől (Fűzfő) 14 kilométerre, Várpalota és Veszprém között félúton fekszik. A falu központjában szürke, kastélyra hasonlító épület található, ez volt az 1907-1910 között megvalósított katonai tüzérségi és lőiskola főépülete.
Bécs 1901-ben vásárolt Hajmáskéren és környékén jelentős területet. Kiképző központot tervezett oda. Maga a laktanya három évig, 1907 és 1910 között épült. Valóságos önellátó kisvárost alakítottak ki (bolt, étterem, ezer ló számára lovarda, léghajógarázs, színház, lőszerraktár, vágóhíd stb.). Saját pénze is volt, a korona. Fillérek fémből készültek, a bankjegyek papírból. Az első világháború idején hadifogolytáborként is használták. 1910-1918 között cs. és kir. tüzérségi lövőiskolaként funkcionált. Az első világháború idején hadifogolytáborként is használták. 1919-1920-ban internálótábor volt. A második világháború vége felé a németek rendezkedtek be.
A világháború után a szovjet Déli hadseregcsoport alakulatai vették birtokukba. A laktanya leromlása általuk kezdődött. Mindent lelaktak. Az 1990-ben történő kivonulásukkor minden mozdíthatót vittek magukkal. Azóta több tulajdonosa volt, de felújítása érdekében jóformán semmit nem tettek. Csupán a központi épület tornyára került új cserép. A laktanya központi bejárata egy 101 méter hosszú fogadóépület, amelyet két apró saroktorony által közrefogott, lépcsőzetes piramis formában csúcsosodó tetőszerkezet díszít.
Jelenleg bárki bemehet a területre, ám az épületekbe csak saját felelősségére. Mindenütt omladozó vakolat, beázott plafon, kitört ablakok, törmelék, szemét. A valamikori szabad tereket sűrű növényzet, fiatal facsoportok nőtték be. Kár érte.
A település környéke jelenleg a Magyar Honvédség birtokában van. Katonai lőtérnek használják. Hadgyakorlataikat ezen a terepen tartják.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás