Mennyből a pokolba, élmezőnyből a kiesőhelyre. Körülbelül ennyi garanciát jelent jelenleg az NB1 élmezőnyéhez tartozni. Magyarán semmit. Ezt pedig megtapasztaltuk akkor is, amikor a DVSC döbbenetes baki miatt született vereséget szenvedett. Ráadásul még a szerencse sincs velünk, noha mástól sosem illik függeni.
Nyilvánvalóan azt sosem szabad várni, hogy egy jobb formában lévő csapat ellen könnyű lesz nyerni, még akkor sem, ha a 21. század legsikeresebb csapata játszik városunkban. A Kecskemét pedig feljutóként máris ezüstbabérokra tör a zöld-fehérek mögött. A DVSC pedig a pokolból a mennybe kapaszkodott fel, hiszen ősszel még a kiesés kérdése is szóba került, most azonban a nemzetközi szereplés a cél – szerencsére. A kecskemétiek nagyerdei látogatása pedig hűen tükrözte, hogy, bár a Blagojevics-varázs működik, nem minden meccstől várhatunk csodát. A szervezetlenség, a bátortalan játék pedig kilencven percen át körüllengte a Vasutas produktumát. Hiába Loncar 61. percben szerzett gólja, a többségében magyarokat felvonultató, egészen parádés összhangot prezentáló hírös városiak már öt perccel később egyenlítettek is. És itt a lényeg: az összhang kérdése. Deslandes ugyanis oly mértékben zavarta az ötösön belül tehetetlenül maradt kapust, Milosevicset, hogy a védőről egyenesen a hálóba pattant a labda, így a lilák számára újra felcsillant a három pont reménye. Nekünk is megvolt a lehetőség. Azzal azonban élni is tudni kell, hiszen hiába az egyedülálló hangerejű szurkolótábor, ha a pályán nincs meg a kellő erő. A vége pedig 1-2. Megint nem sikerült.
Pedig Debrecenben még válogatott is játszik. Nem, nem a 109-szeres rekorder Dzsudzsira gondolok, ő ezúttal is hozta konstans magabiztos formáját, ifjakat megszégyenítő lendületét. Ferenczi Jánosról van szó, aki, bár elképesztően motivált, balbekk szerepkörében hosszú hónapok óta nem találja a helyét, egy-két gólt azonban időnként megtalál. Ferenczi tehát a válogatottban. Félreértés ne essék, büszkeség, hogy az immár 121 esztendős piros-fehér alakulat is delegálja egyik rendszeres kezdőjátékosát a válogatottba, de a hibákat nem lehet nem észrevenni. Szombaton pedig épp ezek a hibák bosszulták meg magukat kegyetlenül. A második helyért, az ezüstéremért folytathatta volna hősies harcát a Vasutas, a Kecskemét azonban köszönte, kapott az alkalmon, elvitte a három bajnoki pontot a Nagyerdőről. Ezzel olyan kellemetlen helyzetbe hozva a DVSC-t, hogy a Puskás Akadémia miatt akár még az ötödik pozícióba is visszacsúszhat (jelen írás megszületésekor) a Blagojevic-csapat. Persze, azért még ne temessünk semmit, hiszen aki épp kiesni készül, az júniusban lehet, hogy nemzetközi indulásnak fog örülni. Épp úgy NB2 felé húzhatnak az érmesek. No, persze a Loki idén már megannyiszor bizonyított, így jelen pillanatban nem érheti szó a ház elejét.
Barna Marci
Új hozzászólás