Vereséggel kezdte és zárta a dániai női kézilabda Európa-bajnokság csoportküzdelmeit a magyar válogatott, ám a két zakó közt azért tudásából is megvillantott valamit, így kivívta a továbbjutást a középdöntőbe.
Rendhagyó kontinenstorna vette kezdetét december 3-án. Kezdve azzal, hogy az esemény megrendezésének csak két héttel a nyitány előtt engedett zöld utat a skandináv ország kormánya. S folytatva a szomorú tényekkel, miszerint a járvány sújtotta felkészülés miatt nem éppen ideális fizikai és mentális állapotban, eltérő terheléssel és ritmustalan őszi versenynaptárral a háta mögött érkezett valamennyi csapat, nem beszélve a kulcsemberek hiányáról. Nem kétséges tehát, hogy ezúttal nem kizárólag a forma, a mindig forgandó sportszerencse, vagy a női szeszély nüanszai döntenek majd, és igények, elvárások, különösebb sportszakmai célok nélkül léphetnek pályára az együttesek. Közös nevezőt csupán az jelenthet, hogy a résztvevők egyként remélik, be is fejezhetik a viadalt, emelt fővel és ép bőrrel.
A torna kiszámíthatatlanságát hívebben semmi nem tükrözhette volna a magyar csapat csoportkörénél. Bár kedvenceink helyzete a jelenlegi körülmények közepette kifejezetten irigylésre méltónak tűnhetett: a Danyi Gábor és Elek Gábor vezényelte társaság egyetlen kulcsemberét sem kényszerült itthon hagyni, mindemellett felkészülési meccseken hangolhatta, élesíthette formáját. A bemutatkozás azonban kiábrándítóra sikeredett, noha az első tíz perc után joggal remélhettük, ha nem is sziporkázva, de megszerzi a pontokat a magyar hölgykoszorú. Ám az arcpirítóan esetleges, amatőr hibáktól vérző akciókat és a súlytalan védekezés hiányosságait könnyedén használta ki az esélytelenek nyugalmával és lelkesedésével kézilabdázó horvát csapat. A második félidő néhány kínos üresjárata pedig elég volt a teljes felsüléshez, mert ugyan elvárás valóban nem lehetett a lányok felé, abban azért okkal bíztunk, hogy a kvartett (papíron) leggyengébb szereplőjén gond nélkül lépnek át. Kétgólos vereség lett a vége, egy nem kevésbé keserű találkozón, mint nyolc éve. Akkor egy Kiss Éváról bepattanó lövéssel verték meg mieinket a horvátok a nyitómeccsen, viszont a torna végén bronzérmet ünnepelhetett a gárda. Épp a soron következő ellenféllel, Szerbiával szemben.
Kerestük hát a reményt sugalló okokat, párhuzamokat, és a fáradt, sztárjait nélkülöző déli szomszéd ellen nemhogy megcsillant a remény, mindjárt szikrázni kezdett. Kellett ehhez négy ihletett formában teljesítő magyar csillag: a kapuban repkedő Bíró Blanka, valamint Szöllősi-Zácsik Szandra átlövésekben és a Schatzl Nadine-Lukács Viktória páros széleken megmutatkozó zsenije. Előbbi kottából olvasta a rivális kétségbeesett kísérleteit, a másik három hölgy pedig összesen 21 gólt vállalt magára a dicséretes magyar össztermésből. Persze, nem kisebbítenénk a csapat nyilvánvaló érdemeit és erényeit, hisz végig magas hőfokon égett, és teljesen megérdemelten döngölte földbe a világbajnoki címvédőt heroikus küzdelemben felülmúló Szerbiát. S miután a horvátok makulátlan mérleggel teljesítették a csoportkört, csupán nagyon vékony, matematikai esély mutatkozott arra, hogy hazánk legjobbjai ne lépjenek tovább a középdöntő fázisába.
A sorsdöntő partin az önmaga árnyékát is csak pillanatok erejéig megközelítő Hollandiával szemben egy rendkívül hullámzó első félórát láthattunk, amelyben gyűrték egymást becsülettel a felek. Érthetetlen rontások mindkét térfélen akadtak, de a magyar csapat árnyalatnyival több tudatosságot szőtt játékába, így kétgólos előnyben várhatta a második felvonást, ahol sajnos a jó megoldásokat egyre több hiba követte magyar oldalon, felerősödő védekezésükkel pedig komoly energiákat mozgósítottak a hollandok, és a hajrára extázis közeli állapotba kerültek. Kidolgozott támadásaik végén nagy lendülettel törtek be a magyar védőfal réseibe, és ezúttal Bíró Blanka is tehetetlennek bizonyult a gólvonalon. Tess Wester kapuja előtt pedig teljesen elfogytak a lányok. A belső posztokról átlátszó lövések és ötlettelen passzok sorát vonultatták fel, a túlélésért küzdő ellenfél pedig köszönte szépen, s végül simán, 28-24 arányban megnyerte az összecsapást, megmenekülve a kiesés szégyenétől. Mi több, pontokat is visz az európai seregszemle következő szakaszába, szemben az Elek-Danyi páros vezette társasággal, amely szerzett egység nélkül vághat neki a folytatásnak.
A sorrendben Németországgal, Romániával és Norvégiával vívandó derbiken bizonyára azt is megtudjuk, hogy melyik a magyar válogatott valódi arca.
Tóth Sándor
Új hozzászólás