A várost járva mindig akad említésre érdemes látvány, esemény. Debrecen elég nagy település, hogy mindig történjék valami. Nem is kell napokig, sőt órákig várni, sok ember gyakran cselekszik.
A Kölcsey Művelődési Központ és a Déri Múzeum közötti tér járólapokkal lefedett. Kedvenc találkozási, pihenési hely. Sajnos néhány gördeszkás is odaszokott. Gyakorolnak, csiszolják tudásukat. Akrobatikus ugrások, hatalmas nyekkenések. A környéken járóknak, üldögélőknek kicsit kárörvendő látványosság. A másokon derülés azonban hamar dühbe vált, ha a kövezetre pillantanak. A járólapok repedezettek, s a gördeszkások ma is jó néhányat megtörtek.
Ha már Déri Múzeum, akkor mindenképpen szólni kell legújabb kínálatukról, a röviden arany kiállításnak nevezett időszakos bemutatóról. Több teremben az ókori és a kora középkori erdélyi arany ékszer leletek láthatóak, kiegészítve magyar, főleg hajdú-bihari gyűjteménnyel. Káprázatos ékszerek, régmúlt idők technikai fejletlenségéhez képest finoman megmunkáltak, apró részletekig kidolgozottak, más anyagokkal, kövekkel kiegészítettek. A gazdag kiállítási anyagban órákig is gyönyörködhetünk.
A nagyszerű élmény ellenpontozására nem sokat kellett várni. Egyrészt a szokásos debreceni dugóban várakozás idegőrlő percei, másrészt egy „épületes” látvány hamar visszazökkentett a valóságba. A Kossuth utcai buszmegállóban három részeg hajléktalan produkálta magát. Mindhárman tajtrészegek. Egyikük a rokkantkocsiból terült az aszfaltra, hölgytársa a buszváró fémkeretét lefejelve borult le a padról. A harmadik mocskos szájjal káromkodott, és a nőt két meglehetős pofonnal ösztökélte talpra állásra, miközben annak vérezni kezdett a homloka.
A belvárosi utcák egyirányúsításának előkészületei sok nehézséget okoznak az autósoknak. A debreceni sofőrök nem tagadják meg magukat. Az utcaszegély rendezése miatt leszűkített úttest jobbra, a Minerva hotel felé kanyarodó sávjából nem kevesen brutális erőszakossággal furakodtak be. Nem álltak be becsületesen a Burgundia utcáig visszatorlódott sorba, hanem néhány kocsi előny elérése érdekében képesek voltak előre pofátlankodni.
Szemetes a város. A Déri Múzeum előtti parkban üldögélve is papírzsebkendőket emelgetett a meg-meglebbenő szél. A Kölcsey előtt, a Darabos utcán…, és sorolhatók a végtelenségig, szemét, szemét és szemét. A járólapokon deszkázók a világ legtermészetesebb módján dobták el eséstől megsérült térdük vérzését törlő zsebkendőiket. Szinte minden autóban cigarettázó a csikkjeiket laza csuklómozdulattal hajították az aszfaltra. A hajléktalanok, a kukázók, szeméttárolókban turkálva szétszórják azok tartalmát…, és így tovább.
Nem lehet véletlen a negatívumok túlsúlya. A zöm nem törődik embertársaikkal, környezetükkel, csak az a fontos, hogy nekik jó legyen, a többi meg le van ejtve. Mint a koszos zsebkendő.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás