Hódmezővásárhelyi író, költő és újságíró. A kortárs magyar líra és a klasszikus keleti költészet hatottak rá. Művei időtállóak, egyszerűek, művésziek és tömör mondanivalóval rendelkeznek. Továbbá a költő a 70. születésnapjára a pályafutása átfogásaképpen egy prózai gyűjteményeskötettel, a Századforgóval jelentkezett.
Első verseskötete 1979-ben Szívverések címmel jelent meg, amit sorban követtek a következők: A sárkányrepülő, 1956, Muzsikáló kristályerdő (gyermekversek) és az Időmalom. Ezután jöttek a prózai írások - Isten és ember -, majd a verset és prózát egyaránt tartalmazó József Attila-énekek, illetve a verseket, esszéket, riportokat egybefoglaló Fekete-arany ősz, majd a Hódolat W. S. mesternek.
Folyóiratokból ismerősek lehetnek a prózai írásai és a nagyobb terjedelmű esszéi, jegyzetei, amelyek a hétköznapi emberek örömeiről, gondjairól (és azok megoldásairól), a szeretetről, hitről, irgalomról szólnak és értékmegóvást közvetítenek.
A helyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban érettségizett, majd a tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen folytatta. Mindkét iskolában a tanárai meghatározóak voltak számára. 1966 és 1972 között könyvesbolti eladóként dolgozott. 1972-től 15 éven át a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központ,- majd 1988-ban a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat népművelőjeként tevékenykedett. Később Budapesten az Új Ember és a Magyar Nemzet újságírója lett. 2000-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat, 2006-ban pedig Táncsics Mihály-díjat kapott.
2010-ben került nyilvánosságra az állambiztonsági szolgálatok hódmezővásárhelyi működéséről szóló tanulmány, amelyben a költő neve is szerepel. Nem sokkal később egy közmeghallgatáson elmesélte, hogy 1978-ban szervezték be kulturális területre, de semmiféle jelentést nem adott le. Ugyanakkor az akkori szerveket az is bosszantotta benne, hogy a Bíbó Lajossal, Latinovits Zoltánnal, Pilinszky Jánossal és Nagy Lászlóval foglalkozott rendezvények kapcsán, illetve a barátai között szerepelt a rendszerellenes Balczó András olimpikon.
A költőt Lázár János (akkor még Hódmezővásárhely polgármestere) biztosította arról, hogy a város továbbra is támogatja őt a jövőbeni irodalmi tervei megvalósításában.
Jó reggelt neked is!
Mennyi munka vár. Az ágyat is te veted be,
boltba sietsz, felteszed főni a krumplit,
sárgarépát reszelsz és mosol, mosol egész délelőtt.
„Mikor jössz?” – kérdezed, hogy verejtékező
fájó derekad egyenesíted. „Még 11 óra csak”
„Tiszta ágyneműt húzok” – gondolod hirtelen,
s nem ebédelsz ma sem, majd együtt;
cérnát fűzöl a tűbe, inggombot fölvarrsz,
lyukas zoknit gyógyítasz, ne nyomja lábam;
csak arról nem beszélsz, téged mi aggaszt.
Sugárzol szüntelen, kitárt karod a biztonság
e tébolyult világban, hová visszatérhetek,
mosolyodban melegedhetem, szemed
lámpásánál levehetem vértől, koromtól
nehéz ruhám, mezítlen tested előtt térdelve
nem szégyellem félelmeim, sem férfikönnyem.
(1946, Hódmezővásárhely - )
Nádai Nikolett
Új hozzászólás