Február 13-án a Parlament előtt a pedagógusok megtartották előre bejelentett tüntetésüket. A tiltakozáshoz további negyven szervezet csatlakozott. A Kossuth téren voltak többek között az egészségügy és a taxisok képviselői is. A húszezerre becsült tömeg az oktatás és az egészségügy jobbítása érdekében vonult az utcára.
A pedagógusok annak ellenére tiltakoztak, hogy február 3-án Miskolcon, a Hermann Ottó Gimnázium nyílt levelében megfogalmazottak nyomatékosítására már tartottak megmozdulást. Akkor azért tüntettek, mert a kormány által a pedagógusokra erőszakolt oktatási rendszer gyerek- és tanárellenes. Az ország különböző intézményeitől, oktatóitól az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMMI) érkező kifogásokat, véleményeket, javaslatokat agyonhallgatták, megválaszolatlanok maradtak, pedig a levelek arról tájékoztatták az érintetteket, hogy az oktatásban komoly a baj. A miskolci gimnázium tantestülete is azért fordult a nyilvánossághoz, mert három éven át küldött észrevételeiket, javaslataikat érdemi válaszra sem méltatták.
A pedagógusok annak ellenére vonultak a Parlament elé, hogy az EMMI, tapasztalva a tiltakozások országos méretűvé duzzadását, hirtelen tankerületi fórumok megtartását rendelte el, majd február 9-én összeült az országos köznevelési kerekasztal. Az ülésen résztvevők megegyeztek néhány jelentéktelen, oktatást érintő változtatásban, ám lényeges kérdések (pedagógus leterheltség, megnövelt munkaidő, kötelező iskolában tartózkodás, tanterv, tananyag, tankönyv) szóba se kerültek. A minisztérium képviselői ígérték: a kerekasztal kéthetenként fog ülésezni és mindenre sor fog kerülni. Az ígérgetésre egyöntetű volt a pedagógusok reagálása: hiszik, ha látják, tapasztalják.
A megmozdulás szervezői, felszólalói újra elmondták: baj van a honi oktatásban. Újra sorolták kifogásaikat, javaslataikat, követeléseiket, melyek nem új keletűek. Évek óta jelzik az illetékeseknek, akik azonban igyekeztek eltusolni azokat, hitegetve a közvéleményt, hogy az oktatásban minden rendben van, működnek a reformok, csupán néhány elégedetlen, kötözködő pedagógus állítja annak ellenkezőjét.
A tüntetéshez csatlakozó szervezetek jónéhányika párt volt. A miskolci tüntetés szervezői külön kérték a politikát képviselőket, hogy ne vegyenek részt a tüntetésen, mert az szakmai jellegű demonstráció lesz. A politikát akkor sikerült távol tartani. A fővárosban sajnos nem. Az ellenzéki pártok rátelepedtek a civil és szakmai kezdeményezésre. Sajnos a tüntetők egy része eljutott a kormány lemondásának követeléséig. Egyáltalán nem használt a pedagóguskövetelések teljesítése esélyeinek.
Az ellenzék, jó szándékkal ugyan, de eltereli a figyelmet a pedagógusok valós gondjairól. Olybá tűnik, hogy a civil kezdeményezéshez csapódva saját pecsenyéiket próbálják sütögetni.
A kormányoldal ellenben tudatosan terel. A kormányzati kommunikációban továbbra is vezérelem a pedagógus fizetésemeléssel való példálózás. Minden kormánypolitikus oktatással kapcsolatos nyilatkozata igyekszik elbagatellizálni a problémákat, miközben a béremelés különösen hangsúlyos eleme. Közvéleménybe akarják sulykolni: mit lázonganak ezek a tanárok, amikor olyan jól megfizetik őket? Egyrészt a tanárok nem több pénzért vonultak az utcára, másrészt a megnövelt munkaidővel, kötelező idejű iskolában tartózkodás megszabásával és pluszterhekkel nem arányos az emelés. Pósán László országgyűlési képviselő szerint az újabb pedagógus fizetésemelés követelése (amúgy nincs ilyen) megnövelné az adófizetők terheit. Pósán képviselő úr elfelejti, hogy egyetemi oktatói és politikusi, sokkal nagyobb fizetését is az adófizetők finanszírozzák. Különben is skizofrén állapot egyetemi oktatóként, pedagógusként, a pedagógusok ellen beszélni.
Palkovics László köznevelési államtitkár a szokásos kormányzati arroganciával reagált a tüntetésre. Megrovólag duzzogta a sajtónak, hogy az oktatás ügyét nem az utcán kellene elintézni, hanem tárgyalások útján. Elfelejti, hogy a kormány három évig szóba se állt a pedagógusokkal. A tanárok véleménynyilvánítási jogának korlátozásával próbálták elnémítani a bevezetett oktatási rendszer kritizálóit. Pedagógus, igazgató nem nyilatkozhatott. Ennek jogát a KLIK és a tankerületek vezetői maguknak tartották fenn. Az államtitkár ezek után csodálkozik, hogy a pedagógusok nyílt levelekkel, tüntetésekkel fejezik ki elégedetlenségüket?
Megmozdult a pedagógus társadalom. A minisztérium hirtelen kapkodni kezdett. Kampányszerű ötletrohamokkal próbál időt húzni és nyerni, kifárasztani az elégedetlenkedőket. Érdemi változást nem akarnak. Nem vallják be, hogy ez az oktatási rendszer rossz, gyerek és tanár számára embertelen. Az új köznevelési koncepció elfuseráltságának bevallása akár a kormány bukásához is vezetne. A 2018-as országgyűlési képviselőválasztások előtt ekkora öngólt nem fognak lőni. Az oktatás ügye már a választási kampányuk része.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás