Bényei József nyolcvanéves

Költő, művészeti író, tanár, kritikus, helytörténész, újságíró, szerkesztő, irodalomtörténész – lehet, hogy nem is jutott eszembe minden meghatározás, amely kisebb-nagyobb mértékben igaz Bényei Józsefre, oly’ szerteágazó az életműve. Debrecen szellemi életének „mindenese” július 7-én ünnepli (ünnepelte) 80. születésnapját.

Ám nem az a fontos, hogy ő ünnepeljen, hanem az, hogy mi, a hajdú-bihari irodalmi-kulturális-művészeti élet résztvevői, fogyasztói, érintettjei. Tiszteljük meg őt azzal a nevezetes dátum kapcsán, hogy gondolunk rá egy pillanatig, s megsüvegeljük azt az elképesztő munkát, ami a nevéhez fűződik. Nehéz szerbe-számba venni, mi mindent köszönhet neki a megye s Debrecen városa, amelynek szellemi épülésén olyan sokat fáradozott. Még ma is, kikerülve a kulturális élet fősodrából, a legismertebb emberek közé tartozik szűkebb pátriánkban.

Akkor ismertem meg, amikor a magyartanárom, dr. Papp Jánosné (Ibolya néni) a Csokonai-gimnáziumban – lehettem 16 éves – elküldött hozzá a verseimmel - annak reményében, hogy a zsengéim jöhetnek a Naplóban, ahol ő akkor a kulturális rovat vezetője volt. Nem jöhettek, de sokat tanultam-kaptam tőle. Először is meglepett, hogy egyáltalán elolvasta a verseimet, komolyan vett engem, a tinédzsert (komolyan foglalkozott velem), biztatott írásra s főleg olvasásra. Sok mindenki sokat kapott tőle a versírók közül (is), megjelenési lehetőséget nyújtott a megyei lapban. Hol van ma ilyesmi? S még némi honorárium is üthette a marku(n)kat.

Nem hagyott eligazítatlanul bennünket, akik tájékozód(t)unk, akik érdeklőd(t)ünk, kerestük a couleur local legértékesebb összetevőit, böngésztük nagyobb és kisebb közösségünk érték-Mengyelejev-táblázatát.

Tucatnyi verseskötet került ki a keze alól, foglalkozott a magyar írók pereivel, közreadta az ötvenes éves tragikomikus közköltészetét, a csasztuskairodalmat, kötetekbe gyűjtötte az irodalmi nagyságok előtt tisztelgő verseket. Két könyvet is írt-szerkesztett a térség mindmáig legnagyobb festőóriásáról, Holló Lászlóról. Újságcikkeinek számát talán már nem is ezerszámra, hanem tízezerszámra lehet mérni.     

Úgy tervezte, hogy erre a nevezetes születésnapra jelenik meg újabb hatalmas könyvvállalkozása, a Hajdú-Bihar megyei képzőművészeti adattár. Ez nem történt meg – de reméljük, hogy talán év végére kezünkbe kaphatjuk.

Köszönünk mindent Tisztelt Főszerkesztő Úr, Kedves Jóska – éltessen az Isten, akiben bár Te csak fenntartásokkal, Ady-módra pörölve, hitetlenül hiszel. 

Erdei Sándor