Sokáig gondolkodtam, megírjam-e véleményemet, ami történik manapság kis hazánkban, kisebbségi körökben. Ami hezitálásra késztetett az, van-e etikai vétség, ha saját fajtám baromságait vetem billentyűk elé?
Soha sem tagadtam hovatartozásomat. Bár volt rá alkalom, hogy titkolni akartam. Még 1974-ben történt, amikor beadtam névmagyarosítási kérelmemet, Vadasi lett volna az új verzió. Ekkor meneteltem a Riporter kerestetik döntőjében, ahol a szerkesztő - az echte magyar Pomezanski György - azt mondta, hogy a Weisz névvel nem lehet valaki a Magyar Televízió dolgozója. Azonnal visszavontam a névváltoztatás beadványát és dafke maradtam eredeti. És továbbra sem a református templomba jártam, hanem a zsinagógába.
Azért írtam ilyen körmönfontan, hogy ne lehessen azonnal lezsidózni, hagyok időt a holokamuzóknak is.
Szóval robbant a kóser bomba. Kiderült, hogy a kántor - nem Csupati őrmester kutyája - évekig, pontosabban nyolc esztendeig másként, vagy másokon képzelte el jövőjét, életét. Járt katolikus képzőbe, majd egy meleg bárban volt sztár. Jelenleg az evangélikusoknál tájékozódik, és amikor ráér, akkor éppen a debreceni zsidó temetőben énekli a halotti imát. Így tett ugyanis két hete a holokauszt ünnepségen. Ott virított mellette a teljes debreceni hitközségi vezetés, akik feltehetően tudtak a meghívott kántor identitásáról.
Nem ítélem el a nagydarab hittestvéremet, nem ő tehet arról, hogy országos ügyvezetővé választották az önként megbuktatott Zoltai Gusztáv helyére.
Két hétig lehetett ebben a beosztásban, mert kiderültek a fenti dolgok. Felettesei mosták kezüket, ami nem nehéz, mert a Tóra előírja a tisztálkodást. A tisztán látást, úgy látszik, nem. Azonnal új szavazás, rendkívüli közgyűlés, és Dávid - mert így hívják, bár nincs olyan fess, mint a róla elnevezett szobor - ismét jelentkezett, de most leszavazták. Mi az én problémám? Kiszivárogtatott hírek szerint a MAZSIHISZ vezérkarában akadnak rabbinikus tanácsadók. Ők nem látták, nem tudták, hogy hősünk munkálkodása ellentmond nemcsak a jó ízlésnek, de a hagyományoknak is? Az Ószövetség részletesen taglalja, kikből lehet vezető a nyájban. Nagy blama, ha ezt eddig nem olvasták az illetékesek.
Látom magam előtt, ahogyan Mózes kezébe fogja a kőtáblát, és böngészi a tízparancsolatot. Az egyik így szól: ne paráználkodj! Megcsóválja a fejét, beletúr szakállába, két kezét az égnek emeli és felszól: fiúval sem, Uram?
És lassan elindul a sivatagon át...
W. Gy.
Új hozzászólás