Egy hónappal ezelőtt ugyanezen a hasábokon dörgedelmes írásban kértem számon a Loki vezetőjét, ugyan, tenne már valamit, mert öt forduló után kieső helyen állt kedvenc csapatom.
Nos, a cikk után ugyan senki nem mondta a szemembe, de visszahallottam, nem tetszett az illetékeseknek, sőt egyesek túlzottan személyeskedőnek találták, hogy megemlítettem, miszerint régen ismerem Szima Gábort. Akkor azt is találgattam – több, országos lapnál dolgozó kollégámmal együtt -, hamarosan tulajdonos-váltás lesz a DVSC-nél.
A pletykák mára sem szűntek meg, most sokan összefüggést keresnek Putyin díszdoktorsága, Paks II. építése okán, miszerint annyi pénzünk lesz, mint a pelyva, mert jönnek az oroszok és atomcsapatunk lehet.
Na, kérem, ezt azóta senki sem cáfolta, igaz, nem is erősítették meg. Higgyék el, nem a bántás szándéka íratja velem, de a csapatom iránti, már-már érzelmi kötődés íratta, íratja velem ezeket a sorokat. Az is tény, hogy személyesen beszéltem és véletlenül találkoztam elnök úrral, szerettem volna nyilatkozatra bírni, de igen udvariasan ellent állt. Akkor nekem és más firkásznak is maradt a találgatás. De nem a bántás szándékából, úgyhogy: bocs, Gábor.
Szóval, eltelt négy hét, játszott a gárda három meccset, az eredmény ismert. Kilenc pont, tíz rúgott és három kapott találat. Mindenki kezdi megtalálni a helyét. Tőzsér - sokat kritizáltam anno - igazi vezér lett, Jovanovics ott játszik ahol a legjobbját nyújtja, a fiatalok száguldoznak, szívet melengető az egész.
Régen láttam az NB I-ben olyan hajtós, jó színvonalú derbit, mint volt az szombaton a Diósgyőr ellen. Tombolt a közel hatezer néző, még a vendég DVTK ultrák is csettintettek. Van egy Varga Kevinünk, a „kis” Szacsa is kezd felnőni az igényekhez, meg úgy általában mindenki teszi a dolgát.
És akkor adódik a kérdés: hogyan tovább tulajdonosok? Nem fírtatom, majd megmondják. De ne is foglalkozzunk a témával! Szurkoljunk a srácoknak, mennek, mint a meszes, az első körből van még három forduló, én már álmodozom.
Sokan most kérdezhetik, miért nem beszélek a mesterről, Herczeg Andrásról? Szándékosan. Őt nagyon tisztelem, féltettem, amikor elvállalta, többször beszéltünk azóta, tudja, mi a véleményem. Ezt, így összerakni csak ő tudja. Fanatizál, irányít a pálya szélén, korhol, dicsér, jegyzetel, bólogat és örül az utóbbi hetekben. Minden nyilatkozatában csak a srácokat magasztalja.
Még a Honvéd meccs után mondta Hajdu B. István kolléga: „hiába van egy Gróf a pályán, ha Herczeg a király.”
Ehhez nincs mit hozzá tenni.
W. Gy.
Új hozzászólás