Ami lehetett volna április 5., 6. vagy akár 14. is. Hogy ez az írás miért nem jelenik meg április 4-én, hamarosan kiderül.
Április 4. harminc éve még Magyarország egyik legnagyobb ünnepének számított. E napon hazánk második világháborúbeli felszabadulására emlékeztek, a Szovjetuniót éltették, melynek hős fiai, akár életük feláldozásával is, kiűzték a fasiszta hordákat. Április 4-ről szólt az ének, hozsannázták a felszabadítókat és éljenezték a magyar-szovjet megbonthatatlan barátságot (ruszki-vengri druzsba).
Mostanra kiderült, az e nap köré kerített legendát hazugságokból tákolták össze. 1945. április 4-én még magyar területeken folytak a harcok. A nyugati határszélen ezidőtájt merevedett meg a front, így néhány kisebb település a német-magyar csapatok kezén maradt. Az az igazság, hogy a Vörös Hadsereg főtisztjei becsapták Sztálint. A generalisszimusz egyre türelmetlenebbül sürgette az elhúzódó magyarországi harcok befejezését. Retorziókat helyezett kilátásba, ha katonái rövid időn belül nem végeznek az ellenséggel. Ezért Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka kegyes füllentésre vetemedett. A határidőként megszabott április 4-én Sztálinnak jelentette, miszerint Magyarországról kiűzték az utolsó német egységeket is. Moszkvában örültek, nem ellenőrizték a hír igazságtartalmát, miközben a határszélen még tíz napig tartottak a harcok. Az utolsó települést, Pinkamindszentet a szovjet csapatok csak április 14-re foglalták el.
Hazugság a felszabadítás. Az országban az egyik megszállót egy másik váltotta. A „dicső” felszabadítók tízezreket hurcoltak málenkij robotra, ezerszámra erőszakoltak nőket, fosztották ki az országot, háborús jóvátételként irdatlan tömegű árucikket kellett a Szovjetunióba szállítani, nem kívánt kommunista rendszert kényszerítettek a magyarokra, negyvenöt éven keresztül harminc-negyvenezer szovjet katona állomásozott „ideiglenesen” magyar földön. Ellátásukról hazánknak volt muszáj gondoskodnia.
Április 4. a rendszerváltás után, többek között a fentiek miatt lett egyszerű, dolgos hétköznap.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás