A csuklós busz Sámsonkertből indult kifelé. A vezető óvatosan gyorsított. Tette ezt két okból is: akadtak utasok, akik még a helyüket keresték, másrészt az út minősége sem motiválta önfeledt száguldozásra.
Azért a közösségi közlekedési eszköz lendületbe jött. A Debrecenbe igyekvők a maszatos ablakokon unottan bámultak kifelé. A jól ismert táj, útvonal nem hozta izgalomba őket.
Egyszer aztán a jármű kerekei nagyot koppantak. A csukló mögötti rész a levegőbe emelkedett. Az ülők feneke is elszakadt az ülésektől, s röpke időre a légtérbe szálltak (űrhajós kiképzés magyar módra – a súlytalanság állapotának modellezése). Néhány pillanat múlva fájdalmas nyekkenéssel foglaltak újra helyet. Ki-ki vérmérséklete szerint kommentálta az esetet. A skála szélesnek bizonyult, az idétlen vihogástól a cifra káromkodásig, minden belefért.
Két néni ült a jármű hátsó traktusán. Az ablak mellett ülő egykedvűen jegyezte meg:
- Ez is belement.
- Mibe? – kíváncsiskodott utastársa.
- Hát a kátyúba.
- Az volt? - várta az érdeklődő a válasz megerősítését.
- Az. Mindig belemennek.
- Nem tudják kikerülni?
- Lehetetlen. Az utat teljesen átéri. Évek óta ott van – csóválta elégedetlenül fejét a beszélgetés kezdeményezője. – Bezzeg Ausztriában!
- Ott jók az utak?
- Ne is mondja! – sóhajtott keserveset. – A fiam kinn dolgozik. Néha kivisz. A különbségek miatt sírni szeretnék.
- Miért nem tömik be?
- Mert az önkormányzatnak nincs pénze.
- Ellopják – fordult hátra az előző ülésről egy koros férfi.
- Úgy, bizony – helyeseltek többen is szóban vagy egyet értő bólogatással.
- Mi meg meghalhatunk – vonta le a következtetést az ablak mellett ülő néni.
Erre mindannyian elhallgattak, magukba mélyedtek. A rossz minőségű utakon könnyebb baleseteket okozni, szenvedni, melyek rossz esetben szerencsétlenül is végződhetnek. Másrészt fölösleges politizálni. A buszon utazók kis emberek. Érdemben képtelenek változtatni. Se hatalmuk, se pénzük. Így marad a rossz út, a rosszkedv, a sérüléstől, haláltól való félelem.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás