A világ országait nem a legjobb képességű emberek irányítják. Itt a legfrissebb példa, az amerikai elnökválasztás, amikor két rossz jelölt közül volt muszáj választani.
A tengeren túl régóta működik a demokrácia, azaz választópolgárok legalább megválaszthatnak valakit. A Szovjetunióban közel sem volt így. A népnek semmi köze sem volt vezetőihez. Egy szűk vezetői réteg osztogatta a pozíciókat, ám akadtak puccsal hatalomra kerültek is. Oroszországot, később a Szovjetuniót gyakran irányították beteg, vagy alkoholista vezetők. Leonyid Iljics Brezsnyev volt az első főtitkár, aki nem elégedett meg az itallal, hanem narkózott is.
A szovjet érában, mire valaki vezető pozícióba vergődött, közelítette vagy elmúlt hatvan. A szovjet vezetők idegrendszerét már alacsonyabb beosztásokban tönkre tette a folyamatos intrika, az állandó figyelés, harc. Résen kellett lenniük, mert a figyelmetlenebbekkel könnyen megeshetett, hogy másnap már nem maradhattak helyükön. Jobb esetben leváltották (ez volt a ritkább), gyakrabban eltették őket láb alól. A pártemberek feszültséget oldandó, ittak. A túlzott alkoholfogyasztás egészségkárosodáshoz vezetett. Orvosok nélkül hamar a túlvilágon végezték volna. Miközben az országban millióan hullottak az alattvalók, addig a párt főembereit világszínvonalú egészségügyi ellátásban részesítették.
Így volt ez Brezsnyevvel is. 1964-ben puccsal eltávolította az addigi vezetőt, Nyikita Szergejevics Hruscsovot, s attól fogva haláláig nem engedte ki kezéből a hatalmat. „Uralmának” idejét tespedésnek, rothadásnak tartották, regnálása alatt a szovjet rendszer agonizált. A hatalomra kerüléskor Brezsnyev betöltötte a hatvanadik életévét. Ekkor már beteg és alkoholista. A szovjet egészségügyi minisztérium alkalmazásában álló ifjú hölgyet, Nyina Arkagyevnát rendelték mellé. Nővérként dolgozott Szovjetunió első embere mellett. A nő kimondottan csinos volt, ám Brezsnyevet a legkevésbé izgatta, nem alakult ki köztük szerelmi vagy szexuális viszony. Brezsnyevet csak egy valami érdekelte, a nővér által adagolt gyógyszerek. A pártfőtitkárnak nem volt rendben a központi idegrendszere sem, emiatt álmatlanságban szenvedett. A hölgy kábítószer tartalmú orvosságokkal „kúrálta”. Érdekes módon nem egy orvosi csapat vigyázott a főtitkár egészségére, hanem csak egy nővér. Az öreg kommunista a narkó miatt ragaszkodott hozzá. Még a KGB főnökével, Andropovval szemben is megvédte. Olyannyira ragaszkodott hozzá, hogy napjait nélküle nem tudta elképzelni.
Az évek során Brezsnyev narkófüggővé vált. A függőség egyre inkább veszélyeztette a külföldi vendégek fogadását, a párttitkár látogatásait. Például egy varsói látogatása botrányosra sikeredett. A lengyel főváros pályaudvarán, a külön vonatról kitámogatott Brezsnyev odatámolygott az első egyenruhás férfihez és orosz szokás szerint szájon csókolta. Az nem a fogadóbizottság vezetője volt, hanem az állomás főnöke.
Kádár János undorodott az orosz csóktól – pláne Brezsnyevétől, akinek a szája úgy tapadt a szájára, mint a pióca szívókorongja. Kádár proligyerekként nevelkedett, így a természetestől eltérő módon viselkedő szovjet pártvezért szűk körben buzinak nevezte.
Brezsnyev később a Kremlben egy fogadáson karmesterré léptette elő magát és a vendégeknek az Internacionálét vezényelte. Ha beszédet mondott, akkor mondanivalója lelassuló böfögésszerű mormogásba fulladt.
Brezsnyev állapota folyamatosan romlott. Már szabadsága idején, a dácsájában pihenve se tudta nélkülözni ápolónője szolgáltatásait. A nő részt vett a legtitkosabb tárgyalásokon is, Brezsnyev ragaszkodott hozzá, amitől a folyton kémektől rettegő pártelit teljesen kikészült.
Brezsnyev a haláláig megkapta a napi kábítószer adagját. Halálának oka is összefüggésbe hozható a narkóval. Szíve nem bírta a sok szert, infarktusban halt meg.
Az ember még manapság is beleborzong abba a gondolatba, hogy a világ sorsa ilyen beszűkült tudatú, begyógyszerezett öregemberektől függött.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás