Idén nyáron szerződött Debrecenbe a fiatal kézilabdázó, Szabó Nina, megannyi élménnyel a háta mögött és számtalan kitűzött céllal maga előtt. A DVSC Schaeffler irányító-átlövőjeként már a felkészülés során kipróbálhatta magát vezérszerepben és egy kicsit a nemzetközi kupaszereplésbe is belekóstolt.
Már, amikor Szabó Nina 13 éves volt, Nagy László a jövő nagy reménységeként nyilatkozott róla. A 20. születésnapja még mindig csak közeleg, de szorgalmasan, minden erejével azon van, hogy minél hamarabb a Loki megbízható alapemberévé váljon. Bízik a négy csapattársával felálló válogatott megérdemelt sikerében a világbajnokságon. A klubbal pedig jövőre újból szeretné kiharcolni az európai kupaindulás jogát, a pályán és a pályán kívül egyaránt irányító-mentalitású Nina. Az ifjú kézilabdázóval beszélgettünk tapasztalatairól, emlékeiről, céljairól.
- Balmazújvárosról indulva játszottál a NEKA-ban, majd Kisvárdán, onnan érkeztél Debrecenbe. Még a Balaton-parti élményeiddel kapcsolatban említetted korábban, hogy élvezted a kollégista létet. Az efféle önállóság hogyan tudott hozzájárulni a személyiségbeli, vagy játékos-jellembeli fejlődésedhez?
- Már, mielőtt a kollégiumba kerültem, sokat gondolkodtam, hogy szívesen kipróbálnám. Ott nagyjából száznegyvenen voltunk gyerekek, és az volt az egyik különlegessége, hogy edzések után sosem az üres szoba fogadott. Mindig szórakoztunk együtt, remek volt a közösség. Sportolóként leginkább a problémamegoldó képesség fejlődött, illetve, hogy a kudarcokat inkább a barátokkal együtt próbáltuk feldolgozni, egymástól mindig kérhettünk segítséget.
- Azóta megannyi élménnyel gazdagodtál, jelenleg pedig a DVSC Schaeffler tehetséges irányító-átlövőjeként játszol. Ha hazatérsz, hogyan fogadják az egyre sikeresebb Ninát az újvárosiak?
- Őszintén szólva mostanában sajnos nem túl gyakran járok haza. Persze, nagyon szeretem meglátogatni az ott élő nagyszüleimet, de a szüleim például Balatonbogláron laknak. Ha bármikor találkozom újvárosiakkal, mindig gratulálnak, kérdeznek, hogy vagyok. Nemrég láttam, hogyan működik egy balmazújvárosi közösségi médiás csoport, ahogy gyakran megemlítenek, hogy milyen szép sikereket érek el a csapattal.
- A szezonkezdet előtt máris kipróbálhattad magad vezérszerepben. A felkészülés során a szintén fiatal irányító, az olimpián szereplő Vámos Petra helyén te lehettél a karmester. A bajnokság aztán elkezdődött, hét győzelme van a Lokinak. Milyen eredményt vársz a szezon végén?
- Jó úton haladunk, hogy büszkék lehessünk az idény végén. A célkitűzés nyilván a dobogós hely, van miben fejlődnünk és tudunk mit javítani, de én személy szerint mindenáron hiszek benne, hogy sikerülni fog.
- És mi az egyéni célod hosszútávon?
- A felkészülés során nagyon eredményesen ment a játék. Büszke voltam magamra és a csapatra. Aztán, ahogy elkezdődött a bajnokság, nem értem el a magamtól elvárt szintet. Szeretném kivívni azt a bizalmat, amivel nyugodt szívvel számíthatnak rám, hogy stabil játékosként még több szerephez jussak majd.
- Idén a nemzetközi porond jellegébe is belepillanthattál.
- Igen, de sajnos elég rövidre sikerült a szereplésünk. Nekem viszont ez is hosszútávú célom, hogy igazán megtapasztalhassam, milyen is az igazi európai kupaszereplés.
- Egy kicsit mégis kitekinthettél a nemzetközi kalandra, meccshangulatra. Milyen új tapasztalatokkal szolgált neked ez a két mérkőzés?
- A hangulat eszméletlen volt. Elkezdtünk bemelegíteni, a szurkolók énekeltek, én pedig nem tudtam a mosolyt letörölni az arcomról. Elképesztő extázisban voltam. A hazai bajnokikon is fantasztikus a hangulat, de az Európa Liga találkozón egészen újszerű és zseniális élmény volt.
- Ami ugyancsak a nemzetközi kézilabdát illeti, hamarosan pályára lép a női válogatott. Milyen eredményt vársz a nemzeti csapattól?
- Sajnálattal hallottam a legújabb híreket, hogy a vírus nehezíti a csapat helyzetét. Viszont nagyon örülök a nyilatkozatoknak, amelyek alapján bizakodóak a lányok. A négy Lokista szerintem megérdemli, hogy ott legyen a válogatottban. A magyar csapat pedig képes és méltó a kiemelkedő helyezésre.
- Felvetődött a szurkolók kérdése. Debrecenben az ország egyik legösszetartóbb, leghangosabb tábora áll a csapat mögött. Milyen pluszt ad számodra a lelátó?
- Ez a hatalmas szurkolótábor nekem már önmagában élmény és extra motiváció, hogy minél többet hozzak ki magamból a pályán. És ilyen téren nekem nincs különbség nemzetközi, vagy hazai meccsek, kisebb, vagy nagyobb találkozók között. Mindegyik egyformán fantasztikus.
- Még 13 esztendős korodban, karriered kezdetén készült rólad egy kisriport. A világklasszis átlövő Nagy László azt nyilatkozta benne, hogy Szabó Ninának biztosan lesz erélyes, hatásos irányító szava a pályán. Általában az életben miből merítesz erőt, hogy sportolóként a legnagyobb teljesítményt nyújtsd?
- Magamnak szeretnék bizonyítani. Nyilván nagyon szeretek kézilabdázni. Emiatt is igazoltam a Lokiba, mert a kihívás motivál és így válhatok egyre jobbá. Vagy például, amikor találok egyfajta taktikai újdonságot, azt mindenképp meg szeretném tanulni. Sokszor eszembe jut maga a felvétel is, amelyen Nagy László nyilatkozik. Az edzőtáborban, ahol készült, volt egy spanyol szakember, aki az edzőtábor végén, amikor a pólómat dedikálta, azt mondta, hogy szeretne a tévében látni. Ezt is célként tűztem ki, mára szerencsére valóra vált az álom. Persze, azért vannak bőven elérendő mérföldkövek, mint például a nemzetközi menetelés.
- Említetted a tévés szereplést. Idén a Fradi elleni meccset közvetítette a legnagyobb magyar sportcsatorna. Annak idején a felnőtt élvonalban épp a zöld-fehérek ellen mutatkoztál be. Hogyan látod az akkori Ninát és azt, aki most itt ül a Loki játékosaként?
- Igazából nagyon hosszú idő nem telt még el. Pedig rengeteg minden történt. Úgy érzem, gondolkodásban erőteljesen változtam, ehhez persze kellett a mentalitásbeli különbség, amit az elsőosztályba kerülés adott. Nem tudnék hirtelen egy-egy jellemvonást kiemelni, amiben fejlődtem. Általában léptem előre teljes személyiségemben, hozzáállásomban.
- A pályán látható vehemens, erélyes Nina hasonlít a pályán kívülire?
- Igen! Kimondottan társasági ember vagyok, sok barátom van. A lehetőségekhez mérten gyakran találkozunk. Amikor összejövünk, jellemző rám - például egy társasjáték során -, hogy szeretek irányítani. Ezt persze nem mindig fogadják felhőtlen örömmel, de sosincs belőle konfliktus. Nagyon szeretem a barátaimat.
- Összegzésképpen egy kicsit tekintsünk a jövőbe! Nyilvánvaló, Balmazújváros jelenti számodra az otthont. Mégis, milyen lehetőséget látsz Debrecenben, hogy esetleg hosszútávon második „bázisoddá” váljon?
- A pályafutásomat tekintve mindenképpen szívesen tervezném a jövőmet Debrecenben. Viszont otthonomnak a család és a rengeteg élmény, emlék miatt legalább annyira tartom Balatonboglárt is. A debreceni jövőm persze elsősorban nem tőlem függ, de szeretnék meggyőzően bizonyítani. Nagyon szeretem ezt a várost, akárcsak például a Balatont. A kézilabdázás utáni éveimről nem merek biztosat mondani, szerencsére - és remélhetőleg - sokára lesz még, mire ezen kell majd gondolkodnom.
Barna Marci
Új hozzászólás