Presser Gábor (Pici bácsi) nyugodtan ülhetett öltözői székén. Ő már tudja, neve megtölti az előadótermeket. Tett már annyit a magyar művelődés és könnyűzene képzeletbeli asztalára, aminek egyenes következménye a közönség szeretete.
Rúzsa Magdi talán izgatottabban járkálhatott, ki-kinézve a Kölcsey Művelődési Központ ablakán. Ő még nem annyira biztos benne, hogy mindenki eljön a Presser Gáborral közös, Angyal mellettem c. koncertjére. Pici bácsi jóindulatúan nyugtatgathatta, válaszolhatta meg a fel nem tett kérdést: Vajon eljönnek a nézők?
- El – dörmöghette.
Végül is Rúzsa Magdi izgalma is fölöslegesnek bizonyulhatott, hiszen a Debrecenbe, április 5-re tervezett egy helyett, 6-án a városiak mégegyszer örülhettek a nagyszerű előadóknak.
Élemedő kora ellenére Presser Gábor egy zenei innovátor. Keresi az új hangzásokat, a szokatlan hangszerekre hangszerelt variációkat, az új kihívásokat. Mint rendszeres Presser koncertlátogató, magam is számtalan feldolgozásban hallhattam szerzeményeit. Mindegyik igényesen interpretált, újdonságokat tartalmazó variációknak bizonyultak. A mostani fellépés újfent kellemes zenei izgalmakat ígért. Erre garanciák voltak az átkomponált szerzemények, Rúzsa Magdi személye és az elképesztően furcsa összeállítású zenekar. Hegedű, trombita, szájharmonika, xilofon, nem hagyományos ütőhangszerek különlegessé tették az ismert szerzeményeket.
Pici bácsi finom humoráért is érdemes jegyet venni. Most sem tagadta meg önmagát. Elmesélte, hogy a közös koncert őszi, fővárosi sajtótájékoztatója után hozzálépett egy „színvonalas” lap, „színvonalas” kérdéseket feltenni képes újságírónője, és megkérdezte:
- Ki lesz az előzenekaruk?
Presser röviden válaszolt:
- Nem lesz.
A nő lebiggyesztette ajkát:
- Pedig valamire való koncerten szokott lenni.
- Nos – közölte az előadó a Kölcsey közönségével –, akkor ez nem valamire való koncert lesz. Én leszek az előzenekar.
Mielőtt komolyabban a zongorabillentyűkre csapott volna, elmesélte Rúzsa Magdival való találkozását. A 2005-ös Megasztár tehetségkutató verseny egyik selejtezőjén történt. Akkor Presser Gábor zsűritagként válogatott. Egyszer egy mezítlábas lány lépett színpadra és énekelte el az Aprócska blues c. dalt, melyről utólag kiderült, zenéjét és szövegét is a lány írta. A szám végén Presser Gábor elégedetten bólintott:
- Ez jó lesz.
Zsűritársa, Bakács Tibor Settenkedő hozzáhajolt és fülébe súgta:
- Pici bácsi, az lesz.
Presser Gábor már akkor remélte, a lány minél tovább marad versenyben. Mint köztudott, a Megasztárt Rúzsa Magdi nyerte meg. A későbbiekben figyelemmel kísérte az énekesnő előadói munkásságát, s ha nem is sokat, mindössze három dalt írt neki. Mégis, hogyan jött létre a közös munka? Koncertjeire vendégként rendszeresen meghívták egymást. Lassan, fokozatosan érett meg a gondolat, hogy közösen is meg kellene próbálni. Az eredményt a debreceni közönség is tapasztalhatta.
A koncertet Presser Gábor kezdte. Néhány dala (többek között a Valaki mondja meg címűt A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalből) előadása után lépett színpadra Rúzsa Magdi. A maga szemszögéből szintén felelevenítette a Presserrel történő első találkozást. Életében az LGT szeretete meghatározónak bizonyult. Még gyerekkorában kapott egy LGT lemezt. Mivelhogy nekik nem volt lemezjátszójuk, édesanyja kerített valahonnan. Amikor a recsegő lemez megszólalt, meghallgatta a bakelit dalait, a jövőt meghatározó élménnyel gazdagodott, ám hosszabb ideig csak otthon énekelgetett. Már felnőttként jelentkezett a Megasztárba. Örült, amikor a zsűriben a LGT zenekarvezetőjét is megpillantotta, de hirtelen erős izgalom is megszállta. Kedvenc zenekara képviselője előtt megfelelni komoly kihívás. Csak akkor nyugodott meg, amikor Pici bácsi közölte:
- Ez jó lesz.
Rúzsa Magdi Zalatnay Sarolta egykori számával, a Valaki-vel kezdett, majd rövidesen egy vajdasági népdalt énekelt. Ekkor már a színpadon állt a háromtagú zenekar is (Kovács Öcsi Ferenc – trombita, hegedű, Szabó Tamás – szájharmonika, Födő Sándor – ütőhangszerek). A blokkot A dobos c. számmal zárta.
Pici bácsi percei következtek. Szabó Tamással szájharmonika párbajt vívott. A zenei viaskodás keretezte be Presser Gábor Rozsdás szög van a szívemben c. szerzeményét.
Rövidesen a nézők megtudhatták, Presser Gábor példaképe Leonard Bernstein, amerikai zeneszerző, karmester és zenepedagógus. Régebben, az akkor még egyetlen magyar tévécsatorna is vetítette Bernstein komolyzenét népszerűsítő tévésorozatát. Bernstein írta a világ egyik legismertebb musicaljét, a West Side Story-t, Tony és Maria szerelmi történetét.
Presser Gábor álmát osztotta meg a közönséggel. Az Úr szerette Rómeó és Júlia történetét. Elérkezettnek látta az időt a Shakespeare mű megzenésítésére. Ügyes-bajos dolgai miatt csak évszázadokkal később, 1955-ben nyílt lehetősége terve megvalósítására. Leszállt a Földre. New Yorkba sietett, a Cafe Etüdbe, a világ legjobb zeneszerzőinek törzshelyére. Kérdezgette a jelenlevőket: ki zenésítené meg a Rómeó és Júlia-t? Minden megszólított hárította a feladatot. Azt javasolták: majd a Leonard. Egy lány elvezette Bernstein lakására. A zeneszerző ráállt a kérés teljesítésére, megszületett a West Side Story. A musical az Úr megelégedésére szolgált.
Álma elmesélése után előadta a Majd a Leonard c. szerzeményét.
Ezúttal sem maradt el a közönség megénekeltetése. Az Olyan jó, hogy vagy nekem… refrénű nóta a szerelmesek dala. A nézőtéren szépen szólt a nők szopránja és a férfiak dörmögése.
A repertoárból nem maradhatott ki a Padlás c. musical sem. Két számot énekelt belőle.
A koncert emelkedett részének bizonyult Rúzsa Magdi Angyal mellettem és Presser Gábor Hogyha eljönnek az angyalok c. dalainak előadása. Ráadásul Presser Gábor dalát Rúzsa Magdi kis epizóddal keretezte. Egy reggel Pici bácsihoz hét angyal kopogtatott be. A komponistától egy dalt kértek. Rúzsa Magdi alakította az angyalokat. A dalkérést párbeszédes formában adták elő.
Mindenképpen említést érdemel Presser Gábor zongorája. A művész számára olyan billentyűs hangszert sikerült építeni, mely akár zenekari hangzást is képes kelteni. Persze kell hozzá Presser Gábor virtuóz játéka is. A nézők nem hiányolják a gitárokat, dobokat, mert a zongora ezernyi hangja pótolja azokat.
A koncert három ráadással fejeződött be. A több részletben is oratóriumi jellegű, zenei ínyencségekkel tarkított, intellektuális zene, előadás komoly sikert aratott. Jómagam legszívesebben újra átélném azt a rengeteg szépséget, finomságot, mesteri dallamokat, amelyekben a koncerten részesülhettem.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás