Aludni jó (lenne)

Életünk harmadát alvással töltjük. Pihenés közben regenerálódik a test és lélek. Az alvás szakértői hét-nyolcórai éjszakai nyugvást javallanak, a szervezetnek, ennyi idő szükséges a felfrissüléshez. A kevesebbet szunnyadók betegségekre fokozottabban hajlamosak.

„Ahogy alszik az ember, úgy is ébred.” – tartja a mondás. A zajok, melyek azonban nem zavaróak, nem háborgatják az álmot. Valahol tudat alatt érzékeljük, de az alvást nem akasztja meg. Az éjszaka csendjében zümmögő rovarok nem ébresztenek (kivéve a szúnyog). A hajnalban óvatosan megszólaló, majd egyre bátrabban a reggel eljöttét hirdető kakas kukorékolását félálomban hallható. A baromfiudvar lakóinak ébredése, kacsák hápogása, libák gágogása, kotlósok kotyorászása altató zene a füleknek. A kutyák éjszakát összegző fáradt, álmos vakkantásai szelídek, halkak. A tehéncsorda öt órai legelőre vonulása félálomban is élmény, amiről a reggeliző asztalnál mindenképpen be kell számolni. A fákon éjszakázó madarak megelevenedő csivitelése édes kísérője az álomnak. Vidéki hangokra kellemes az ébredés.

„A villamos is aluszik,

- s míg szendereg a robogás –

álmában csönget egy picit…” (József A.). Hála az égnek a remízből az a kevés sem hallatszik.

„Az első villamos már elindult felénk

 csilingel, amerre jár

Az első villamosra vár

a napsugár”  (Fonográf együttes). Az első még elviselhető, még nem kellemetlen a szunnyadni vágyóknak. A Nagyállomásról 5.08-kor Fehérgyarmatra induló vonat csörgő mozdonya tájékoztat a hátra lévő alvásidőről.

De! Amikor éjfél után a szomszéd tökig tekert erősítővel hallgatja lakodalmas rock kedvenceit, a mentő teljesen fölöslegesen szirénázza végig a várost, nehéz tehervonatok dübörögnek az éjszakában, menetrendszerűen megszólal az adóhivatal riasztója, közelben egy kocsié kontrázik rá perceken keresztül, részegek sokadszor rúgják be a telefonfülke üvegét, a felüljárón a motorosok százhússzal bőgetik járgányukat, ugyanott százzal döngetnek a kamionok, John Deer traktor motorja ötvennél már bömböl, hajnalban a hulladékgazdálkodó cég kocsija csattogva üríti a gyűjtőszigetek konténereit…, s amikor végre akadna negyedóra csendesebb időszak, megszólal az ébresztő.

A városi ember számára vágyálom a nyolc óra pihentető alvás. A városi ember ideges, ingerült, feszült, fáradt. Megszámolatlanul dönti magába a kávét, felest, csakhogy estig kitartson, aztán aludna. Altatót, nyugtatót vesz be, vagy újabb feleseket gurít le, de hasztalan. Kezdődik minden elölről.

Somogyi Ferenc