Állatok a kertben

Ciccmicc eszik

A kertet zöldség- és virágnevelő területnek tekintjük, pedig gyakran megfordulnak, letelepednek két- és négylábú állatok, sőt csúszómászók is szép számmal.

Kertem állandó bitorlója I. Kandúr András Őmacskasága. Természetesen hallgat más megszólításra is. Amikor fúj, karmol, akkor Vaddisznó, ellenben amikor kedves, dorombol, akkor Cukorfalat. Fülét hegyezi még a Ciccmicc, valamint a Kandúr becézésre. Fekete macska. Télre annyira kigömbölyödött, hogy szomszédom egyenesen pumának nézte.

Szóval Ciccmicc a kert ura. Rendszeresen párbajozik az ősellenséggel, egy másik fekete kandúrral (valószínűleg egyik fia), amely territóriumává szeretné tudni cicám birodalmát. Egy-egy összecsapásnál veszett nyávogások közepette porzik a föld. Az „ölre menések” statisztikai mutatói macskámra nézve hízelgőek.

A kertben egy ideig cicalány is előfordult. Aztán általánosította magát, amikor kölykével becuccolt a garázsba, önmagát kirobbanthatatlan részévé téve a házkörnyéki állatvilágnak.

Nyaranta sündisznók járnak rá a macskakajára. Mindenevő étvágyukat igazolva, mindent felzabálnak, ami szájuk elé kerül. Az elmúlt ősz elején egy súlyosabb példány a kedvenc macskámnak szánt száraz cicakekszet ropogtatta önfeledten. Akkor felmarkoltam, a magasba emeltem, keveset kalimpált kurta lábaival, aztán veszélyt érezve (én lehettem az) fejét, fülét, farkát (azt hiszem, az nincs neki), pontosabban „futóműveit” behúzta, s mérgesen szuszogott rám.

Néhány éve a kert végi dzsumbujban (a pofátlanul elszaporodott vérehulló fecskefű-rengetegben) lapuló süncsaládra bukkantam. A sünmama építette vacokban etette kicsinyeit. Anyai szuszogással noszogatta kölykeit bátrabb cumizásra. Később, vonulásuk maga volt az élmény: elől a sünmama, mögötte libasorban a sünkicsik.

Rozsdafarkú madár hordott össze fészket az üveges veranda eresze alá. Békésen megfért egy fecskepár hasonló építménye mellett. Költést követő hetekben csipogástól volt lármás a környék. A fiókák egymást túlcsivitelve ösztökélték szüleiket a minél több, és minél gyorsabban csőreikhez eljuttatandó kukacok összecsipkedésére.

Rigófészek is lehet a fenyőfák valamelyikén, mert költési időben, ott szöszmötöléseim teljes ideje alatt, vészjelzéseket ad a környéken repkedőknek.

Kertem téli csöndjét éktelen varjúkárogás zavarja. Saját és Gyula szomszéd diófája földre hullott, fűben, szőlőlugasban megbúvó, ezért fel nem szedett termés csábító kínálat a fekete madaraknak. Csőrükbe kapják, jó magasra röppennek, majd lebombázzák a földre. A detonáció után többé nem gond a lakmározás.

Biztos találkoztak már olyan varjakkal, melyek a járókelőkre specializálták magukat. Csőrükben fára repített anyaggal gondosan célozzák az alattuk elhaladókat. Ha éppen nincs célzásra alkalmas eszközük, akkor az ágon száznyolcvan fokot fordulnak, és a feneküket tolják a járda felé…, aztán pötty, s hullik alá a fehér fekália. Engem is néhányszor megbombáztak. Nehéztüzérségi fenyegetéseim nem értek fel a legmagasabb ágakon himbálózókhoz. Ökölrázásaimat egykedvűen bambulták.

A szomszédból gyöngytyúkok éles rikácsolása, japánkakas harcias kukorékolása vegyül néhány pondrókereső kot-kottal. Az ősellenség fekete kandúr gyakran hoppon marad. Szívesen fogyasztana Ciccmicc tálkájából, de vagy ő, vagy én, eléggé egyértelműen tudatjuk vele, valahol máshol és máshogyan kellene korgó gyomra követelőzését csillapítani. Az éhkoppon maradás, a behúzott farokkal menekülés közben néha fékez, megáll, fülel és szimatol a szárnyasok felé. Nyála csordul, hájas gyöngytyúk mellfiléről álmodik, megfeledkezve a territóriumbővítés söccentéssel járó (odatolatás, aztán egy spricc pisi a kiszemelt objektumra) feladatairól is.

A földfelszínen rengeteg hangya rohangál. Haragszom rájuk, mert meglepik, -rágják a zöldséget. A földben cserebogarak pajor állapotban. Van belőlük elég. Irtom ásóval, kapával, cipővel. Kis túlzással piton méretű giliszták is porhanyítják a kert földjét, végbélproduktumaikkal humusszá finomítják.

Írhatnék még a ricsajozó verébbandákról, a gyógyító fakopácsról, a zümmögő szúnyogfelhőkről, eső utáni csigarajzásról, kártékonyság okán eltaposni kötelező csupasz csigákról, a fenyőfákon ugráló mókusról, de akadt fácán, ha nem is a kertben, de az utcában, hozzám közel. Fiatal fácánkakas dürögött az útszélen. Fancsika erdeiből repült be a városba, vagy valamelyik háznál tenyésztett példány választotta inkább a szabadságot.

Szóval, hiába az épületrengeteg, a város zaja, bűze, mocska, kertem nem szenved hiányt állatokban.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.